Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
4532 esetben parlamenten belül is megvitatni, és ebből adódóan a globalizáció kérdésével úgy foglalkozni, hogy Magyarország ebben a kérdésben hogyan tud viszonyulni az európai globalizációhoz, ezen belül Magyarországnak milyen fenntartható fejlődési lépéseket kell megtenni. Amit Szalay Gábor képviselőtársam is mondott, hogy az egyik erőműnek a technológia fejlesztéséből adódóan óriási lépést fog jelenteni, hogy az emisszióértékesítéssel tud foglalkozni, és ezáltal bevéte lhez jut, ez egy helyes lépés. De nagyon pontosan meg kellene határoznunk a globalizáció, a globális felmelegedés és a fenntartható fejlődés magyarországi hosszú távú érdekeit, és az alapján a bevételeket úgy alárendelni ennek a kérdéskörnek, hogy valóban olyan technológiák tudjanak kialakulni, valóban, a gazdasági társaságok csak addig a mértékig értékesíthessenek, amíg nem veszélyeztetik a saját hosszú távú létüket. Mert megfogalmazódik emögött, hogy hatósági rendszerben az Európai Unió nagyon konzekvens lesz ebben a kérdésben, hogy ha valaki adott esetben értékesített, és utána ő válik túllépővé, és ha a technológiát nem fejleszti, akkor abban a pillanatban bezárásra lesz ítélve. Ezért mondom, hogy ezeket így kellett volna párosítani, é s itt nagyon fontos lenne pontosan a Magyar Tudományos Akadémiának azt az elkészült anyagát figyelembe venni, amit a kormány elé is szeretne venni, csak kérdés, hogy lesze fogadókészség ebből a szempontból. ELNÖK (Harrach Péter) : Józsa Istváné a szó. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is úgy gondolom, hogy itt egy egyszerű emissziókereskedelmi törvényről van szó, de egy olyan élő és érzékeny szegmense az egész környezetgazdálkodásnak, ami azt hiszem, hogy az országunk és az Unió kapc solatában egy olyan indikátor, ami mutathatja, hogy ez nélkülünk nem működik, és mi sem tudunk lépni nélkülük. Én azt hiszem, hogy maga a kereskedelem lehet, hogy rossz szó, de valahol az emisszió korlátozását és szankcionálását jelenti; egy kísérlet arra, hogy piaci eszközökkel, tehát a piac működését felhasználva a korlátok betartására szorítsa az országokat, illetve az ebben részt vevőket. (14.20) Az, hogy ez a kereskedelmi tevékenység kufárkodás vagy sáfárkodás lesz - egyetértek Szalay képviselőtársamma l , az alapvetően azon múlik, hogy történike belőle visszaforgatás, és hogy abban a világversenyben, aminek szerencsére jelentősebb hányada csatlakozott a kiotói protokollhoz, de nagyon jelentős hányada nem, ez a többségi rész képes lesze olyan lépéseke t megtenni, ami a versenyképessége érdekében valószínűleg szükséges lesz. Ugyanis ahol nem foglalkoznak az emissziókorlátozással, csak a makrologika szintjén is látszik, hogy egy olcsóbb energiát és ezáltal egy versenyelőnyt jelent, hogy ezt a versenykiegy enlítést valami zöld vám formájában esetleg megpróbálja az Unió kivédeni vagy kiegyensúlyozni. Azt hiszem, hogy ez az a pont, ahol ez a mi törvényalkotásunk előtt lévő kérdés rögtön európaivá és globálissá válik. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Pap Jánosn ak adom meg a szót. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mire reagálunk a kétperces felszólalásokban - gondolom, arra, amit előttünk mondanak. Az államtitkár úr azzal kezdte a mondandóját, hogy a fenntarthatóság, és annak születéséről beszélt, és azt hiszem, hogy mindenki, aki ezután csatlakozott ehhez, a vezérszónokhoz, ha úgy tetszik, az előterjesztőhöz szólt hozzá. Tehát ha ő fontosnak tartotta a fenntarthatóságot, akkor fontosnak tartottuk mi is, és fontosnak t artom én is. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az a szörnyű, ha környezetvédelmi témáról beszélünk, hogy tudjuk, mi a jó, mi a cél, ezt mondjuk is, és mégis az ellenkezőjét tesszük. Ez a törvény, ami itt áll
