Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
4533 előttünk, amiről tárgyalunk, tipikusan ezt mutatja : tudjuk, hogy mit kellene csinálni, el is mondjuk, és teljesen másról szól. Igen tisztelt kormánypárti képviselőtársam elmondta, hogy miért a mellékletben szerepelnek az alapelvek. Igen tisztelt képviselőtársam, azért, mert ha Orosz képviselő úr azt mondj a, hogy ez egy kereskedelmi törvény - így van , akkor vajon miért a környezetvédelmi tárca terjeszti be. Ha viszont a környezetvédelmi tárca terjeszti be, akkor engedtessék már meg nekünk, hogy a környezetvédelmi és ezen belül is a fenntarthatóság elvének megfelelő dolgokat, részeket keressük benne. És, igen tisztelt képviselőtársam, én megmondom önnek, hogy ha végigvitatkozzuk ezt az ülést - és szerintem szakmai vitával , akkor a végén kiderül, hogy bizony ebben a törvényben komoly gondok vannak amellett , amit egyébként eddig a vezérszónokok elmondtak, és reagáltunk rá, és majd arra kérem önt is, hogy ezeket tárgyaljuk ki igazából. Mert én azt gondolom, hogy ha a fenntarthatóságot - és amit Kóródi képviselőtársam mondott, hogy fenntarthatóság és gazdasági növekedés - komolyan vesszük, akkor el kell dönteni, hogy melyik van első helyen, és amelyik első helyen van, akkor az bizonyos értelemben megszabja az utána jövőt is. És ha a fenntarthatóság van az első helyen, akkor a gazdasági növekedésnél már nem az a kérdés, hogy még nagyobb, hanem az a kérdés, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy még jobb, de ennél van egy sokkal jobb szó: még optimálisabb. És amikor eljutottunk az optimálishoz - egyébként Schumacher írta a kicsi, csodálatos művében , igen tisztelt képviselőtársam, az optimális tökéletesen megfelel a fenntarthatóságnak. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Orosz Sándornak adom meg a szót. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Ez a parlamenti vita lényegéhez tartozik, hogy ha reagálunk, akkor annak előtte el kell hangoznia. Pap János képviselő úrnak mondom: számomra első a fenntarthatóság, de biztos vagyok benne, hogy ez az értékrend azoknál is így van, akik egyébként, amikor érdekeiktől motiváltan kell hogy működjenek, akkor erről előbbutóbb kénytelenek megfeledkezni. És felhívom a figyelmét arra az összefüggésre, amit oly nagyonnagyon képszerűen fogalmazott meg Kóródi képviselő asszony, nevesen, hogy a gazdasági növekedés tengerében a fenntarthatóság kis szigete nem tud lenni Magyarország. Ezért tehát ami fontos, hogy részesei kell hogy legyünk azoknak a nemzetközi folyamatoknak, amelyek sikeresebbek tudnak lenni, mint a riói Földcsúcs volt és a kiotói jegyzőkönyv. Nem biz tos, hogy a legcélszerűbb megoldásokat találtuk meg, ezzel együtt most egy már megtalált eszköz, vitatható eredményességű eszköz magyarországi kényszerű lefordításáról van szó. Egyetértek tehát, hogy ilyen meglehetősen leegyszerűsített formában kellene kic sontozni magának a törvénynek a szövegét, és erről kellene hogy szóljon az általános vita, mert sajnos ezáltal, mondjuk, nem leszünk sokkal zöldebbek. Ami viszont azt illeti, Ékes képviselő úr, ez a kormány - pardon, a Medgyessykormány - 2003ban kutatási projektet indított, egészen pontosan a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, arra a bizonyos programra éppen az ebben a ciklusban működött kormány adott megbízást a Magyar Tudományos Akadémiának. Ez egy hároméves program, és nagyon remélem, hogy a hár oméves program eredményeként - ez közismert nevén a VAHAVAprogram , ennek az eredménye program formájában ide kerül a parlament elé, és akkor valószínűleg már környezetvédelmi szempontból is megalapozottabban tudunk nemzetközi törekvéseinkkel kapcsolatos an véleményt nyilvánítani, és ezzel összefüggésben ilyen és ehhez hasonló gazdasági, kereskedelmi törvényekről is véleményt nyilvánítani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
