Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
4524 Mindez elsősorban a széntartalmú fosszilis tüzelőanyagok egyre nagyobb mennyiségű felhasználásával hozható kapcsolatba. Az elmúlt 30 évben az ökoszisztéma állapota világméretekben mintegy 33 százalékkal romlott. Ebben a környezeti elemek és a természet együttes állapota jelenik meg, és ennek fontos eleme a globális hatásokat erősítő klímagázok kibocsátásának további növekedése. Hasonló vagy talán még súlyosabb képet ad az úgynevezett ökológiai lábnyom, az igénybe vett aktív zöldterületek, természeti vagy természet közeli területek nagysága, amely az elmúlt 40 évben mintegy kétszeresére növekedett világméretekben. Ez a biológiai sokféles ég visszaszorulásán túl az ökoszisztéma asszimilációs kapacitásának romlását is jelenti, benne a széndioxid és ekvivalensei felvételének csökkenését. Sajátos módon a környezeti állapot romlásának gyorsulását nem magyarázza az erőművek és a motorizáció meg növekedett kibocsátása, mivel az elmúlt időszakban nem ment végbe hasonló ütemű kibocsátásnövekedés. A széndioxidtartalom növekedését az magyarázhatja, hogy megindul az a pozitív visszacsatolási folyamat, amelyet a meteorológusok és ökológusok korábban c sak a távoli jövőbe vetített fenyegetésként vázoltak fel. Ha az óceánok felmelegedése és az erdők rohamos pusztulása miatt a Föld ökoszisztémája egyre kevesebb légköri széndioxid megkötésére képes, ez a légkör további melegedéséhez vezet, és a két folyama t felerősíti egymást. Vezető szakértők sora tartja lehetségesnek, hogy az eddig prognosztizáltaknál sokkal gyorsabb ütemű és nagyobb mértékű változásokkal kell számolnunk. Egy, az ENSZ megbízásából készült tanulmány szerint, amely a Natureben jelent meg, a globális felmelegedés egymillió szárazföldi növény- és állatfaj kipusztulását okozhatja 2050ig. A tudósok szerint már nem az a kérdés manapság, hogy elkerülhetőe a fajok kihalása, hanem az, hogy hány faj tűnik el a Földről a következő fél évszázadban. Ez a harmadik világbeli országok több milliárd lakóját közvetlenül is érinti, itt a lakosság élelmezése várhatóan még nehezebben megoldható problémává válik. A fenyegető veszélyekre már 1972ben a Római Klub “A növekedés határai” című világmodelljelentésé ben felhívta a figyelmet. A népesség számának, az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásának, a természeti erőforrások készleteinek, valamint a környezetszennyezés mértékének alakulását vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy ha az egyes tényezők változatlan mértékben növekednek, a század közepére a rendszer eléri határait, mert az igények meghaladják a Föld teherbíró képességét. Ennek és más tanulmányok hatására '92ben Rio de Janeiróban elfogadásra került az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény e. Az egyezmény célkitűzését a 2. cikkely rögzíti, amely kimondja: “Ezen egyezménynek végső célja az üvegházgázok légköri koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. Ezt a szintet olyan időhatáron belül kell elérni, ami lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, valamint ami módot nyújt a fenntartható gazdasági fejlődés folytatódására.” Az egyezmény 1994 márciusában lépett h atályba, de az aláíró részes államok többsége nem teljesítette vállalt kötelezettségét. Tisztelt Ház! A jelenleg tárgyalt törvény alapját a '97ben elfogadott úgynevezett kiotói jegyzőkönyv képezi. Ebben megállapodás született az üvegházhatású gázok kibocs átásának csökkentéséről. Az üvegházhatású gázok közé a széndioxid mellett a metán, a dinitrogénoxid, a fluorozott szénhidrogén és a törvényjavaslatban részletezett egyéb vegyi anyagok kerültek. Ezen anyagoknak az együttes nettó kibocsátását kell az 1990. évi szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenteni 2008 és 2012 között. A csökkentés mértéke a tagállamok számára különböző szinten került meghatározásra, hiszen vannak olyan országok, amelyeknek stabilizálni kell kibocsátásukat, mint például ÚjZéland vagy Ukrajna, és egyes országok az emisszió növelésére kaptak lehetőséget, mint például Izland vagy Ausztrália. A Magyarország által vállalt csökkentés 6 százalékos, és hazánk számára meghatározott viszonyítási alap az 198587 közötti időszak. A jegyzőkönyv leh etőséget nyújt arra, hogy az
