Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
4523 kérdése is, hogy Magyarország, a csatlakozó országok esetében melyik időpontot vegyék figyelembe: '86, '96 vagy 2000? Képviselőtársam, akkor fizettünk volna rá kegyetlenül, ha, mondjuk, a német képviselők nem segítenek nekünk, és az az elv uralkodott v olna el a vitában és a módosításokban, hogy az újonnan csatlakozó országok esetében nem a '86os dátumot, hanem adott esetben egy későbbi dátumot vett volna figyelembe, mert akkor nem beszélhetünk kvótakereskedelemről, hanem adott esetben nekünk is vásárol ni kellene valahonnan. A másik nagyon fontos kérdés pedig, amit szeretnék nagyon hangsúlyosan kijelenteni és államtitkár úrnak is javasolni: nagyon sok európai parlamenti képviselő - olyan tagországokból, ahol tulajdonképpen rendelkeznek kvótával, tehát tu dnak értékesíteni , felhívta a figyelmet a veszélyekre is, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha a gazdasági társaságok en bloc a teljes kvótájukat értékesíteni fogják, mert onnantól fogva saját magukat teszik tönkre, ha adott esetben a technológiájuk amort izálódik, csökken, és ezáltal kibocsátóvá válnak. Tehát itt nagyon észnél kell lenni a kormánynak, hogy ezt a kérdéskört hogy fogja meg, és hogy ajánlja ki a gazdasági társaságok részére. ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk az írásban előre jelentkezett képv iselők sorát. Csáky Andrásnak adom meg a szót, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Bíztam benne, hogy csak szakmai vita lesz, hisz a politikai adokkapokban azért csöndesen került a Ház asztalára ez az üvegházhatású gázok kibocsátási eg ységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat, pedig ha végiggondoljuk a javaslat tényleges célját, illetve főleg az alapját, akkor, azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy egy nagyon fontos problémával kapcsolatos jogalkotási aktusnak vagyunk a részesei. A médiából évszaktól függően jóformán naponta értesülhetünk arról, hogy aszályok, óriási esőzések, árvizek, viharok pusztítanak szerte a világon. Szaporodnak a váratlan, szélsőséges időjárási jelenségek, melyek a világon mindenhol emberek ezreinek, millió inak életét, megélhetését veszélyeztetik, hatalmas anyagi károkat okoznak, óriási pusztítást végeznek a természetben. Ez alól a Kárpátmedence sem kivétel. Államtitkár úr az expozéjában a tátrai eseményekre utalt, de utalhatnánk az óriási erejű árvizekre, utalhatnánk arra, hogy a DunaTisza közén mármár az elsivatagosodás veszélye fenyeget, hisz a növényzet számára kritikus mértékben csökken a talajvíz, máshol meg ugyanakkor belvíz pusztít. A hőmérsékleti és a csapadékviszonyok gyökeres változása, a szélső séges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válása az éghajlatváltozás jelei. A klímaváltozás, valamint az ahhoz kapcsolódó negatív, globális ökológiai folyamatok az elmúlt évtizedekben felgyorsultak. Pedig egy svéd akadémikus már 1896ban, több mint száz évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a széndioxidkibocsátás által előidézett légköri felmelegedésre. Ezt a tanulmányt manapság sokszor idézik, annak ellenére, hogy a maga idejében nem keltett különösebb feltűnést. A XX. század első felében végzett mérések nem igazolták a széndioxidkoncentráció emelkedését. Ma már tudjuk, hogy a korabeli módszerek nem voltak elég érzékenyek a változások kimutatására. A méréstechnika fejlődése az '50es évek derekára azonban lehetővé tette az évszázadokkal, é vezredekkel korábban a sarkvidéki jégbe fagyott levegőzárványok széndioxidtartalmának meghatározását is. Ez a mostani klímatörténeti adattár 3 kilométer hosszú, henger alakú, átmérője 10 centiméter, és az elmúlt 740 ezer évről tartalmaz adatokat. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a légköri széndioxidszint a XVIII. századtól kezdve egyre gyorsulva emelkedni kezdett. (13.40)
