Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
4519 Kiotó történetéről nem szólnék most hozzászólásomban, ugyanakkor beszélnék arról, hogy a 2004. május 1jei uniós csatlakozásunk után természetesen ránk is vonatkoznak az Unióban elfogadott jogszabályok, így az üvegházhatású gázok egységkereskedelméről szóló 2003. évi 87. irányelv is. Ez Magyarországot nem érte felkészü letlenül, illetve megtette a szükséges lépést a 272/2004es kormányrendelettel, a környezetvédelmi törvény alapján bevezette a kibocsátási, engedélyezési rendszert. Úgy gondolom, az, hogy ezzel most decemberben foglalkozzunk, mindenképpen indokolt, és az, hogy kínálati helyzetben vagyunk, lehetővé teszi, hogy ne kerüljünk azon az említett megjegyzésen kívül hátrányba. Az irányelv hazai alkalmazása nemzetgazdasági jelentőségű szabályozás, hiszen a törvény alapján felépülő rendszer, túl a környezetvédelmi érd ekeken és a nyilvánvaló gazdasági tényezőkön, előnyöket is jelenthet a részt vevő magyar vállalatok és általában a kereskedelem summa mérlege szempontjából. Az üzemeltető köteles az üvegházhatású gáz kibocsátását jogszabály alapján nyomon követni, és a kör nyezetvédelmi hatóságnak rendszeresen jelentést tenni. Független hitelesítővel kell a kibocsátási jelentéseket hitelesíteni. Ez megint a transzparencia, az átláthatóság követelményét biztosítja. Valamennyi vállalat, létesítmény, illetve ezek üzemeltetői a kibocsátási egységeket vagyoni értékű jogként kapják, amelyeket a tárgyévet követő április 30áig úgymond vissza kell adniuk, azaz el kell velük tudni számolni. Egy vállalat kibocsátási egységét a később megalkotandó nemzeti kiosztási terv, kormányrendelet állapítja meg. Ennek alapján készül el a nemzeti kiosztási lista, melyben meghatározásra kerül a kibocsátási egységek mennyisége és kereskedelmi időszaka. Mindkét formát a kormányrendelet rögzíti, és a létesítmények ezek alapján kapják meg a kibocsátási e gységeket. Előző hozzászólásomban említettem, hogy az érintettek részéről természetesen nagyobb igény mutatkozik, mint amekkora summaértékek az első szakmai egyeztetéseken kvótaként szóba kerültek, ugyanakkor ténykérdés, hogy szakmailag találhatók még tart alékok. A lényeg az, hogy végül is egy megegyezés kell hogy az első indító kiosztási lista alapját képezze. (13.20) Az első kereskedési időszak 2005 és 2008 között, majd a második kereskedési időszak 2008 és 2012 között zajlik az Unióval összhangban. Ez ut óbbi már egybeesik a kiotói jegyzőkönyv első teljesítési időszakával, amelyre vonatkozóan, mint említettem, több folyamat egymásra épüléseként Magyarország tartalékkal rendelkezik. Ennek oka egyrészt a bázisidőszak, ami számunkra az igen kedvező '85 és '87 , ekkor léptek üzembe a Paksi Atomerőmű blokkjai, amelyek köztudottan nem bocsátanak ki széndioxidot, ugyanakkor a bázis változását kedvezően befolyásolják; másrészt a 90es évek energetikában, illetve a felhasználásban lezajló folyamatai, amelyek azt ere dményezték, hogy összességében, summában tartalékkal rendelkezünk. El kell mondjam aggályomat is, hogy hogyan fog kialakulni a hosszú távú és rövid távú működése ennek a kvó takereskedelemnek, ugyanis ezek a gondolatok, amelyek most a törvényelőkészület során megfogalmazódtak, elsősorban a rövid távú, egykét éves, illetve hároméves ciklusokban történő kereskedelemre vonatkoznak. Ez Magyarország számára ma még jelentős feszül tséget sok szakember véleménye szerint nem jelent. Ugyanakkor az energetikai fejlesztéseknél, ahol minimum húsz évben gondolkodnak, a hosszú távú kibocsátási egységek rendelkezésre állása nagyon komoly megtérülési szempont, nagyon komoly tervezési követelm ény kell legyen. Erre vonatkozóan úgy gondolom, hogy további egyeztetésre van szükség a hazai jogalkotás területén is, illetve át kell gondolni uniós szinten is, hogy amit az Unió lehetővé tesz, hogy az egységkereskedelem terén átruházható a kibocsátási eg ység az Európai Gazdasági Térség tagállamaira mint államra, átruházható természetes személyre, átruházható jogi személyekre vagy egyéb szervezetekre, tehát gyakorlatilag egy teljes körű szabad kereskedelmet tesz lehetővé az emissziós kvótákkal, hogy ezen b elül, ami emissziós kvótát megvásárolnak, azt már nem takarítják
