Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
452 évben fellazuló fisk ális politika, illetve a jövedelmek gazdasági teljesítményt messze meghaladó mértékű kiáramlása komoly korrekciót igényelt, igényel ma is, és ezt meg is tette a kormány. Azt is meg kell azonban nézni, hogy mi a monetáris politika felelőssége a magyar gazda ságpolitikába vetett bizalom elmúlt év folyamán végbement gyengülésében. Az inflációs cél és célkitűzési rendszer, valamint az árfolyamrendszer közötti összhangot nem sikerült igazán jól megteremteni. A kívánatosnak tekintett belső árfolyamsáv nyilvános me ghirdetése ráadásul ezt a feszültséget tovább élezte. A problémákat tovább súlyosbította az, hogy a Magyar Nemzeti Bank néha késlekedve, néha gyorsabban reagált a gazdaságban és a piacokon bekövetkezett változásokra. Ráadásul ez a késlekedő, illetve gyorsa bb reagálás sajnálatos módon a 2002es parlamenti választások előtti és utáni időszak szerint is differenciálódott. 2002 végén a Magyarországgal szembeni bizalom jelentősen javult, csökkent a befektetők által elvárt kamatprémium. Ennek fényében a monetáris tanács által foganatosított kamatcsökkenések megkésettek és elégtelen mértékűek voltak a 2002. év végén. Ennek következtében a monetáris politika orientációs szerepe nagymértékben csökkent, a piaci kamatok egyre nagyobb mértékben elszakadtak a jegybanki k amattól. Amennyiben a monetáris politika a pénzügyi piacok jelzéseire gyorsabban reagál, kommunikációja világosabb, akkor talán a 2003. év elején nem alakult volna ki a forint felértékelését készpénznek vevő, a forintot erősítő spekuláció. (10.20) Majd az ellentmondásos üzenetek következtében meggyengült hitelesség pár hónapon belül a befektetők ellenkező irányú reakcióját váltotta ki. Ha a kamatpolitika körültekintőbb, akkor a piaci folyamatok talán más irányt vettek volna. Nagyobb árnyaltságra lett volna szükség a folyamatok megítélésénél, ezáltal elkerülhető lett volna a gazdaság számára egyértelműen káros hektikus kamat- és árfolyamalakulás. A magyar jegybanki alapkamat ma az Európai Unióban a legmagasabb. Azt gondolom, hogy a kialakult magas kamatszint a válságoknak és az azokra adott válaszoknak a következménye, és nem vezethető le a makrogazdaság jelenlegi helyzetéből. Ma erősebb a forint a tavaly júniusi sáváthelyezést megelőző szintjénél, miközben az irányadó kamat mértéke 4,5 százalékponttal magasa bb az akkor érvényesülőnél. Szemben az elhangzottakkal, szeretném cáfolni azt, amit Mádi képviselő úr mondott, nevezetesen, hogy az árfolyamsáveltolás ilyen módon történő megvalósítása a kormány kérése lett volna. A kormány nem ezt a javaslatot vitte a mo netáris tanács ülésére. A monetáris feltételek ilyen szigorítása semmiképpen sem áll összhangban a költségvetés időközben megvalósult keresletmérséklő hatásával, a maginfláció viszonylag stabil alakulásával. Ennek kedvezőtlen következményeit abban látom, h ogy a magas nominális és reálkamatszint negatív hatással van a vállalatok tőkeköltségére, mérsékli a beruházások növekedését, csökkenti a kibocsátás ütemét, aláássa a kibontakozó gyorsuló gazdasági növekedést, és veszélyeztetheti a fiskális politika célkit űzéseinek teljesülését is. A magas kamatok érdemben növelik a költségvetés kamatkiadásait - 2005ben akár a GDP 0,50,6 százalékával, azaz több mint 100 milliárd forinttal magasabb lehet így a kamatkiadásunk , és súlyosbítják a költségvetési kiigazítás te rheit is. Az elmúlt években kialakult helyzet mögött rejlő okok tehát szerteágazóak. A tanulságok egy részét már levontuk, ezekkel a tanulságokkal érdemes foglalkozni annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni azt a kedvező folyamatot, amely most már egyébk ént látszik. A dolgok jobban és eredményesebben mennek most, mint ahogy az elmúlt esztendőkben mentek. Annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok kibontakozhassanak, állandósulhassanak, elengedhetetlennek látom, hogy a kormány és a jegybank között a koordi náció és a kooperáció, a véleménycsere folyamatosan érvényesüljön, a gazdaságpolitikák konzisztenciája javuljon, a piacokkal való kommunikáció fejlődjön. Ezek ugyanis alapfeltételei annak, hogy a piacok ne alakítsanak ki félreértések, ellentmondásos üzenet ek miatti túlreagálást. Fontos a kormány és a jegybank közötti koordináció, a
