Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
4469 törvényt. Remélem, most tavasszal is legalább ekkora t öbbséggel tudja a magyar parlament megszavazni ezt a módosítást. Azért is hiszek ebben, mert ezzel együtt hiszek a nemzeti minimumokban is, amiben minden pártnak egyet kell értenie, és ezek közül a nemzeti minimumok, nemzeti konszenzusok közül talán az egy ik lehet az, hogy pozitívan állunk a magyar nemzeti etnikai kisebbségekhez, hiszen a demokrácia milyenségét, a demokrácia fejlettségét és érettségét az is mutatja, egyfajta fokmérője, hogy az adott országban élő nemzeti kisebbségekkel hogyan bánik a többsé gi demokrácia, hogyan bánik a politikai közélet. Ezért hiszek abban, hogy meglesz ez a konszenzus, és meglesz ez a módosítás 2005 tavaszán, hiszen csak akkor tudjuk megfelelő módon megrendezni a 2006. évi választásokat, csak akkor tudnak a kisebbségi közös ségek megfelelő módon felkészülni a 2006. évi választásokra, ha ezt a törvénymódosítást 2006 tavaszán az Országgyűlés el tudja fogadni. Azt gondolom, ehhez minden feltétel adott, már csak egy kis jó szándék kell a pártok részéről is. Nagyon szépen köszönöm a kisebbségi önkormányzati vezetőknek, az önkormányzati képviselőknek azt a munkát, amelyet az elmúlt tíz évben végeztek, gratulálok nekik. Azt gondolom, nélkülük sokkal nehezebb lett volna minden egyes magyar kormánynak és minden magyar polgármesternek a tevékenysége. Még egyszer köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Ki ad ti szta vizet, az élet vizét a magyarnak?” címmel. Önt illeti a szó. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar emberek sokáig büszkék voltak arra, hogy ha kinyitották a vízcsapot, akkor sok más országgal ellentétben onnan iható víz folyt, olyan, amelyről meg voltak győződve, hogy egészséges, tiszta víz. Azután az elmúlt esztendőben, úgy gondolom, a gondolkodás kapott egy erőteljes lökést, majd az Onix Kft. körül bekövetkezett szennyezés pedig egyértelművé tette, hogy Magyarországon a felelőtlenség szinte határtalan, minden megtörténhet. Esztergom népe már akkor úgy határozott, hogy meg fogja oldani a saját problémáját, nem fog a kormányra várni. De ha lettek volna bizonyos fenntartásai, amikor meghallották a környezetvédelmi miniszter következő nyilatkozatát - szó szerint idézem : “Esztergomban a vízminőség jelenleg is megfelel az előírásoknak. Katasztrófahelyzetről nem lehet beszélni, elhamarkodott intézkedésre nincs szükség.”, az a régirégi, 1914es újságcikk jut az eszembe, amit Ö skü kistelepülés újságja hozott le az első világháború kitörése előtt, és azt mondták, hogy óva intjük Angliát az elhamarkodott lépésektől. Szóval, azt gondolom, tisztelt Ház, ha valamin el kellett gondolkodniuk az embereknek, ezen el kellett: a kormány ne m kíván tenni az érdekükben semmit. De nem csak róluk van szó, mert ők elég erősek, meg fogják oldani a saját problémájukat, erről meg vagyok győződve, megvan a kellő összefogás. De mi lesz azokkal, akik az arzénes vizet isszák? Mi lesz azzal a mintegy 180 ezer emberrel, akiknek a gyermekei, az idősek ma is ki vannak téve a közvetlen veszélynek? Mi lesz velük? Hiszen a legjobb tudomásunk szerint a tárcánál mintegy 500 millió forint áll rendelkezésre, ez azonban még a tavalyi évi pályázatokra determinált öss zeg. A céltámogatásoknál is megjelent egy bizonyos összeg, de szintén determinált rész. Persze, vannak a strukturális és kohéziós alapban elérhető forintösszegek, csakhogy ezekre még nincs elnyert pályázatunk, ugyanakkor az Európai Unió felé vállalt kötele zettségünk szerint 2006 karácsonyára bizony ezeknek a döntő részét fel kell számolni, a maradék kisebb részt 2009 karácsonyáig. Tisztelt Ház! Azt gondolom, még csak nem is az arzénes vizet ivó emberekről van itt most elsőrendűen szó, hanem azokról, akik a legjobban kiszolgáltatottak: a tanyasi emberekről, a
