Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. JÁRAI ZSIGMOND, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a napirendi pont előadója:
446 A gazdasá gpolitika céljai és a valóság egymástól elszakadtak, az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramokat sorra nem teljesítettük. Magyarország kockázati megítélése nagymértékben romlott. A 2002ben a Magyar Nemzeti Bank ellen megindított politikai és egy éb támadások, az ezek kapcsán kialakult konfliktusok tovább rontották a befektetők bizalmát, csökkentették a gazdaságpolitika és a monetáris politika hitelességét. A média nagy részében, egyes politikai körökben és gyakran úgynevezett kormányhoz közel álló körökben is sűrűn megkérdőjelezték a Nemzeti Bank függetlenségét, az alacsony infláció elérésének szükségességét, a viszonylag erős forintárfolyam helyességét és szükségességét. (Keller László: Soha nem kérdőjeleztük meg…) Ezek a viták tovább növelték a b efektetők bizonytalanságát. Kétségtelen, hogy a hitelesség romlásához hozzájárultak a kormány és a jegybank között megkötött rossz kompromisszumok is, például a 2003 közepén bejelentett sáveltolás vagy az azt követően előtérbe került szűk árfolyamsáv fennt artása. Tisztelt Képviselők! Úgy gondolom, hogy különösen értékesek azok az eredmények, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája ilyen nehéz körülmények mellett elért. Az áremelkedések évi üteme 2003ban 45 százalékra csökkent, és előrejelzésü nk szerint ezt az értéket 2005ben is tartani tudjuk majd, annak ellenére, hogy mint mondtam, a 2004ben bevezetett áfa- és jövedékiadóemelések az idén meggyorsították, 7 százalék körülire emelték az inflációt, de úgy látjuk, hogy a maginfláció és a gazda ságban lezajló folyamatok lehetővé teszik azt, hogy jövőre újra egy alacsonyabb inflációs pályára térjünk vissza. A forint árfolyama az ingadozások ellenére viszonylag stabilnak mondható, az időszak egészében a pluszmínusz 15 százalékos sáv erős oldalán v olt, a Magyar Nemzeti Bank tehát teljesítette az alkotmányban és a jegybanktörvényben leírt legfőbb feladatait: hozzájárult a magyar forint értékének megőrzéséhez, és jelentős lépéseket tett az árstabilitás elérésében. Mi Magyarországon a mi körülményeink között az árstabilitást évi 3 százalék - 3 pluszmínusz 1 százalékos inflációnak értelmezzük, tehát valahol 2 és 4 százalék között gondoljuk, hogy van Magyarországon az árstabilitás. Ettől nem voltunk messze 2003ban, és reményeink szerint 2005ben újra vi szonylag közel kerülhet ehhez a magyar gazdaság. Bízom abban is, hogy Magyarország európai integrációja az euró bevezetésével 2010től valóban teljessé válik majd. Mindenesetre mi a Magyar Nemzeti Bankban a magunk részéről mindent meg fogunk tenni ennek a célnak az eléréséért. Számos kritika fogalmazódott meg az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikáját illetően. Sokan sokféleképpen kifogásolták, hogy miért olyan magas a kamat ma Magyarországon. Való igaz, hogy a 11 százalékos jegybanki alapkama t a nemzetközi környezethez képest magasnak nevezhető. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Sajnos, azt kell mondanom azonban, hogy az Európai Unió 25 tagállama közül ma Magyarországon a legmagasabb az infláció (Dr. Katona Béla: Ez nem igaz!) , és a magas kamat tükrözi azt a piaci bizonytalanságot és bizalmatlanságot, amely a magyar gazdaságpolitikával szemben fennáll. (Dr. Katona Béla: Egyszerűen hazudik!) Valamennyien örülnénk annak, ha a gyors ütemben növekvő magyar államadósságot a külföldi és a hazai befekte tők alacsonyabb kamat mellett is hajlandók lennének finanszírozni. Ehhez azonban elsősorban az államháztartás helyzetének stabilizálására, a magas hiány csökkentésére és a gazdaságpolitikával szembeni bizalom helyreállítására lenne szükség. Ez növelhetné m eg a külföldi befektetők bizalmát a magyar forintban, és eredményezhetné azt, hogy alacsonyabb kamatszint mellett is finanszíroznák a magyar állam adósságát. Valóban igen jelentős az államháztartás kamatkiadása, amely 2004ben csaknem 900 milliárd forintra tehető a 2001. évi 714 milliárd forinttal szemben. Ez a növekedés azonban egyáltalán nem a kamatok növekedése miatt következett be, bármilyen hihetetlen is, az államadósság átlagos kamata az elmúlt években jelentősen csökkent. Egy forint államadósság után 2001ben 9,6 százalék, 2004ben pedig 7,7 százalék kamatot fizettünk.
