Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
4436 egyszeri, komoly inflációmérséklődés következett be, azt követően több mint három éven keresztül az infláció lényegében változatlan, 10 százalékos volt, vagyis évről évre 10 százalékot vett vissza abból, amit odaadott, ha az ön kifejezéseit akarjuk használni. Ma ez az infláció 6 százalék körül van, vagyis e tekintetben a jelenlegi kormány, miközben a két kormánynak az inflációval kapcsolatos nézete megegyezik, h ogy tudniillik azt le kéne szorítani, úgy tűnik, hogy azért a jelenlegi kormány legalábbis nem marad el az Orbánkormány teljesítménye mögött infláció tekintetében. Ami viszont az erős forintot illeti, abban nincs nézetazonosság, és nem igaz, hogy az erős valuta egyenlő alacsony infláció, gyengébb valuta egyenlő magasabb infláció. Erre nézve például az Egyesült Államok valutájának és inflációjának vizsgálata, azt gondolom, hogy némi tanulsággal szolgálhat. A valuta gyengülésével egyébként nem elsősorban a k öltségvetés jutna lélegzethez, hanem az ország gazdasága, az a gazdaság, amely csak az export dinamikus növekedésével növekedhet megfelelőképpen, tekintettel arra, hogy erőteljesen importra szoruló ország vagyunk. Természetesen ha a gazdaság nekilendül, ez a költségvetésen is segít, de elsősorban az exportálók és ezzel a gazdasági növekedés érdekeit, és nem a költségvetés érdekeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szolgálja egy, a jelenleginél alacsonyabb forintárfolyam. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most a normál szót kérőkre kerül a sor. Megadom a szót Devánszkiné dr. Molnár Katalin részére. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném jelezni, hogy o lyan hideget fújtak itt be menet közben, hogy úgy megnáthásodtam, hogy alig élek, de egyébként megpróbálom elmondani a hozzászólásomat. Amikor a köztársasági elnök úr visszaküldte megfontolásra ezt a törvényt módosító, elfogadott, de még ki nem hirdetett t örvényt, akkor nagyon komolyan vettük azt az intelmét, amely szerint fontoljuk meg az átiratban szereplő aggályokat, és érdemi újratárgyalásra kerüljön sor, és azt is nagyon komolyan vettük, hogy az ezzel kapcsolatos eljárási követelményeket betartsuk. Kom olyan vettük, és végigvettük az aggályokat felsoroló levelét a köztársasági elnök úrnak, átnéztük, és néhány nagyon fontos megjegyzését annyira megfontoltuk, hogy módosítóindítványcsomagot nyújtottunk be képviselőtársaimmal. Megfontoltuk azt a kitételt, hogy szükségeseke és vajon valóban a kitűzött célokat szolgáljáke a módosítások. A mi álláspontunk szerint erre a válasz egyértelműen igen. Ebben vita van köztünk, ezt én természetesnek tartom, hiszen azért van polgári oldal és demokratikus oldal, hogy megvitassuk ezeket a nézetkülönbségeket. A 2. pontban, a levél 2. pontjában szereplő aggályokat, mely szerint az MNB valamennyi vezető tisztviselője, így valamennyi alelnöke a munkája során felelős a monetáris politikáért, függe tlenül attól, hogy tagjae a monetáris tanácsnak, ugyancsak nagyon megfontoltuk. Éppen ezért a módosítócsomag arra ad választ, hogy ne mi jelöljük meg, illetve ne a törvényben szerepeljen az, hogy a monetáris politikáért felelős alelnök, hanem úgy szerepel jen, hogy az az alelnök, aki a monetáris tanács tagja lesz, hogy a jegybank elnöke által jelölt, javasolt egyik alelnök. Ezzel kinyilvánítjuk azt az álláspontunkat, mely szerint valóban a Magyar Nemzeti Bank egésze felel a monetáris politikáért, felel az e lnök, felel valamennyi alelnök, közöttük az az alelnök is - gondolom, ő leginkább, de ez nincs benne a mi módosító indítványunkban , aki a monetáris tanács tagjává válik a jelölés, javaslat alapján. Ezzel a módosítócsomaggal álláspontom szerint azt az agg ályt is feloldjuk, mely szerint: “Másfelől azonban e rendelkezés - itt idézem természetesen az elnök úr levelét - az MNB elnökének
