Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
4437 lehetőségét is szűkíti az alelnökök feladatkörének megosztása során, hiszen ez alapján monetáris politikával kapcsolatos fela datkört nem állapíthatna meg a többi alelnök számára.” Ezzel a módosítással, amit mi benyújtottunk, ezzel a módosítócsomaggal megoldjuk ezt a kérdést, hiszen nem döntöttük el helyette, az ő jogkörét csorbítva, hogy kit tart a monetáris politikáért felelős alelnöknek. Mindegyik alelnök feladatkörének a meghatározásánál, illetve egyáltalán a kinevezéskor feladatául teheti - és gondolom, tenni is fogja - a monetáris politikáért való felelősséget. Hogy ezen belül milyen feladatmegosztást ír elő, ez már az ő dis zkrecionális joga. (20.30) Nagyon fontos kérdés volt az is, amelyre egy másik módosítócsomagot próbáltunk készíteni, az pedig nem más, mint az a része a köztársasági elnök úr levelének, hogy az EKB által javasolt, a jegybank függetlenségét erősítő módosítá sok végrehajtásra kerüljenek. Mi úgy gondoltuk - és be kell látni utóbb, hogy nem jól gondoltuk, hiszen a bölcs alkotmány- és igazságügyi bizottság megállapította, hogy ezek a rendelkezései nem voltak úgymond megnyitva az eredeti törvénynek , hogy javasol juk, hogy a jogalkotási törvényben fogalmazzunk meg olyan módosítást, amely lehetővé teszi, hogy más szerv behatásától, befolyásától mentesen működhessék például a jegybank elnökének jogszabályalkotási tevékenysége is. Arra gondoltunk, hogy amennyiben egy részt precízebben fogalmazzuk meg, hogy minek is nevezzük azt a bizonyos jegybanki rendelkezést, amely most így szerepel, és azt mondanánk, hogy ez a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, egyrészt nevében meghatároznánk egy bizonyos egyediséget, egy öná llóságot, másrészt kivennénk a jogalkotási törvényből azt a kitételt, mely szerint az igazságügyminiszter véleményét előzetesen ki kell kérni, ezzel erősítenénk a jegybank és a jegybankelnök jogszabályalkotási lehetőségét, és felelősségét is növelnénk ez zel egyidejűleg. Sajnálom, de be kell látnom, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottság véleménye teljesen megalapozott. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a módosított ajánlástervezetben már nem találjuk ezt a módosítócsomagot. Meg vagyok róla gy őződve, hogy előbbutóbb sikerül a jogszabályalkotásról szóló kétharmados törvényt úgy módosítani, hogy ezek az elképzelések, amelyeket e módosítócsomagrészben megfogalmaztunk, érvényesülni fognak. Nagyon fontosnak tartom, és azt a részét is megfontoltuk az elnök úr levelének, hogy ezzel a megoldással, amit mi alkalmazunk, vajon nem sértjüke az uniós jogkövetelményeket. Szerintem nem sértjük. Semmiféle olyan módosítást nem javaslunk, amely ellentétes lenne az Európai Közösség jogtechnikai megoldásaival. M eggyőződésem, hogy semmiféle olyan hibát nem követünk el, mint amilyenekre például Font Sándor képviselő úr az előzőekben utalt. Közben itt Domokos képviselő úr rendszeresen butaságokról tett említést, hogy mi butaságokat beszélünk. Nekem meggyőződésem, ho gy mi nem butaságokat beszélünk, hanem képviselünk egy véleményt, egy álláspontot, és ehhez megpróbálunk megfelelő módon módosító indítványokat benyújtani. Nekünk az az álláspontunk, hogy a monetáris politika nem lehet egyoldalú, nem lehet csupán inflációt kordában tartó politika, hanem szolgálnia kell olyan érdekeket is - és hangsúlyozom, hogy országos érdekeket, az egész ország érdekeit , mint például a vállalkozók lehetősége az európai piacon. Én azért tartottam fontosnak, hogy ezt a törvénymódosítást a most benyújtott módosításokkal együtt elfogadjuk, hogy lehetősége legyen ennek az országnak a jövőben olyan monetáris politikát folytatnia, amely megfelel egyrészt az államháztartási követelményeknek, másrészt pedig segíti a vállalkozók piacra lépését. Le het, hogy ennél jobb módosításokat is be lehetett volna nyújtani. Önök erre nem vállalkoztak. Mi, akik erre vállalkoztunk, kérjük, hogy legalább azokat, amelyeket az alkotmány- és igazságügyi bizottság egyébként támogatott, támogatni szíveskedjenek, és fog adják el a törvénymódosító javaslatot úgy egészében, ahogy azt a beterjesztői beterjesztették, és amelyet a mi módosításaink ezen javítva talán sikerre vihetnek. Köszönöm szépen a figyelmet.
