Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
4058 Kérem, gondolják vé gig ezeket a tapasztalatokat. Gondolják végig, és segítsék elő az általam jelzett politikát! Készen állunk arra, hogy új magyar nemzetstratégiát alkossunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kérdezem, h ogy a kormány részéről kíváne valaki reagálni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván. (Font Sándor: Hiller István!) Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képvi selőcsoportjából, “A népszavazásról” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Még mindig értelmezzük az eredményt, bár én ezzel túl sokat foglalkozni nem szeretnék. De az tény, hogy nagyon sokan m aradtak távol a szavazástól, merthogy nagyon sokan voltak ezzel úgy, hogy igennel nem akartak, nemmel meg nem tudtak szavazni, viszont pontosan tudták, hogy a távolmaradásuk egyfajta nemet jelent. Itt vita folyik arról, tisztelt képviselőtársaim (Közbeszól ás a Fidesz padsoraiból.) , hogy ki szakította át elsőnek a célszalagot, pedig nem történt más, mint a választópolgárok a tegnapi napon a politikát visszaküldték a rajtvonalra, és azt mondták neki, hogy ezeket a kérdéseket nem tudom megoldani, eldönteni hel yettetek, csináljatok ti valamit. De az állampolgárság megadásával kapcsolatos kérdésről már elég sok vita folyt a tisztelt Házban ma is, és gondolom, hogy fog a jövőben is. Én éppen ezért a másik kérdésről, az idézőjelbe tett kórházprivatizációról szeret nék beszélni. Ez a kérdés az összes szavazópolgár arányában 24 százalékos támogatottságot kapott, vagyis ez is eredménytelen volt, ugyanakkor viszont a választáson részt vevők 65 százalékának támogatását élvezte. Hozzáteszem, hogy az eredmény semmire nem k ötelezi az Országgyűlést, illetve a kormányzatot. A kérdéskörnek nem is erről a részéről szeretnék beszélni, de megjegyezném, hogy félrevezették az embereket; félrevezették azok, akik azt mondták, hogy itt el akarják adni a kórházakat; félrevezették azok, akik azt mondták, hogy majd 500 ezer forintba kerül egy szülés; félrevezették azok, akik azt mondták, hogy szegény kórházakra és gazdag kórházakra szakítjuk szét a magyar egészségügyi ellátást. És félrevezették azok is, akik azt mondták, hogy: és akkor nag yon sokan majd nem részesülhetnek ellátásban. (14.10) A kérdés sem erről szólt, hanem egy nem létező törvény megsemmisítéséről, vagy ha úgy fogjuk fel - mert ilyen törvény nem volt, de mégiscsak az volt a kérdésben, hogy valamit semmisítsünk meg , akkor más törvényekről, amelyek valószínűleg lehetővé tették a privatizációt. Ez máshogy nem volt értelmezhető. Az eredmény azonban az, hogy megmaradt a politika mozgástere, és ettől kezdve valóban arról érdemes beszélni, hogy mit tudunk tenni a magyar egészségü gy olyan átalakítása érdekében, amelyik egyszerre nyújt magasabb színvonalú szolgáltatást az azt igénybevevők részére, miközben nagyobb megbecsülést teremt az egészségügyben dolgozók számára, és még ráadásul a rendelkezésre álló keretek között lehetővé tes zi a finanszírozást is. Nagyon nehéz feladvány, és nem oldható meg másként, csak ha külső forrásokat keresünk, és ez bizony nem más, mint a magánmegtakarítás és a magánbefektetés. Létezik azonban, tisztelt képviselőtársaim, olyan modell - és a liberálisok ezt régóta szorgalmazzák , amelyik ezt a feladatot oly módon oldja meg, hogy egyébként mindenkinek az egészségügyi ellátása megmarad, mert a végső cél természetesen ez, csak magasabb színvonalon, jobb minőségben és természetesen megbecsültebb egészségügyi dolgozókkal.
