Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
4059 Az igazi probléma pedig az, hogy a politikának egyrészt nincs bátorsága immáron tizennégy éve a finanszírozási rendszer alapjaihoz hozzányúlni a kibontakozás érdekében, másrészt a politikában nincs meg az az önmegtartóztató képessé g, hogy leüljön és konszenzust próbáljon keresni a kérdés megválaszolása kapcsán, amire azért lenne szükség, mert kormányzati cikluson belül nem megoldható feladatról van szó, hiszen ha jó útra indulunk, akkor is tíztizenöt éves távlatban jönnek meg igazá n annak az eredményei. Ezért lenne szükséges, hogy különböző demagóg, az embereket félrevezető és ijesztgető megjegyzések helyett egyszer végre érdemben üljünk le, és próbáljuk megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek a magyar egészségügy számára valódi k ibontakozást és ezzel valódi jövőt biztosítanak. Amíg a politika erre nem képes, addig lehet itt összevissza szavazgatni és hazudozni az embereknek, minden marad a régiben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Ka talin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány részéről megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Egy nehéz nap on és egy nehéz nap éjszakáján vagyunk túl. A tegnapi eredményt sokan és sokféleképpen értékelték. Én a magam részéről sokszor elmondtam az elmúlt napok vitája során, nem örülök, hogy egy rossz kérdésről kell vitatkoznunk. Ugyanakkor most örülök, hogy egy rossz kérdésre nem született rossz válasz. Nem született olyan válasz, amely a kormányt és a tisztelt Házat nehezen kivitelezhető és nehezen megjósolható következményű döntésekre szorította volna. A választók több mint 60 százaléka távolmaradásával jelezte , hogy nincs jó válasza a rossz kérdésre. Így a szavazópolgárok döntése alapján megmaradt a magyar egészségügy esélye arra, hogy a magánkezdeményezések felelős részvételével a fejlődése felgyorsítható legyen. A nem szavazatokat eddigi munkánk egyértelmű tá mogatásaként értékelem. Köszönöm a bátorításukat. Az igen szavazat a népszavazáson a szavazásra jogosultak 24 százaléka volt. Ez ugyan kisebbség, de amint a parlamenti vitanap során többször is elmondtam, nekem elvem a kisebbség véleményének meghallgatása és figyelembevétele. Számomra az igen szavazatnak két fontos tanulsága is van. Az egyik: akik igennel szavaztak, ezzel fejezték ki a véleményüket, aggodalmukat, hogy esetleg a jövőben a magánbefektetések miatt nem juthatnak hozzá a gyógyulásukhoz szükséges egészségügyi ellátásokhoz. Szeretném hangsúlyozni, a kormányzatnak nem célja a kórházak felelőtlen kiárusítása; már csak azért sem lehet ilyen célja, mert a kórházak döntő többsége amúgy is önkormányzati tulajdonban van. Persze az önkormányzatoknak sem cé lja a kórházaik eladása. Nem vagyok híve az önkormányzatok alkotmányban biztosított jogai bármiféle korlátozásának. Ugyanakkor kész vagyok tárgyalni minden olyan javaslatról, illetve megoldásról, amely a magántőke felelősségteljes és szabályozott jelenlété re, az egészségügyi célokat szolgáló közvagyon nem rendeltetésszerű használatának megakadályozására irányul. A második tanulság az igennel szavazók aggodalmai és félelmei, amelyet a kezdeményezők, illetve a hozzájuk csatlakozók véleménye felerősített; az a félelem, hogy a magánbefektetések megengedése egyben azt jelenti, hogy a jövőben fizetniük kell az egészségügyi szolgáltatásokért. Itt az Országgyűlésben már több alkalommal nyomatékosan hangsúlyoztam: a kormány nem kívánja feloldani a szolidaritás és a k özfinanszírozás elvét. Nem az egyes intézmények tulajdonosai döntik el, hogy a közpénzből finanszírozott egészségügyi szolgáltatásokért fizetni kell a betegnek, avagy sem. Ebben a kérdésben kizárólag az Országgyűlés dönthet, és mi nem akarjuk azt, hogy val aki azért legyen beteg, mert szegény, vagy azért legyen szegény, mert beteg.
