Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KASZA JÓZSEF, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KASZA JÓZSEF, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke:
3983 kivándorolnak vagy éppenséggel asszimilálódnak. Ha még valaki nem vette volna észre, környezetünkben mindenütt leplezetlen örömmel és elégedettséggel figyelik a lassanként belháborúvá erősödő, nemzetmegosztó és nemzetromboló vitát. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Elnök úr, kérem, lassan hagyja abba! KASZA JÓZSEF , a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke : Igen ritkán szólalok föl a parlamentben, engedje meg, hogy befejezzem gondolataimat. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Természetesen. KASZ A JÓZSEF , a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke : Következmények. A nemzetegyesítés esetleges megtagadása beláthatatlan következményeket von maga után. Otthon is, itthon is. Először is a magyar nemzet önként, senkitől nem kényszerítve, immár az elszakított ne mzetrészekről is lemondana. Idegenekké nyilvánítaná a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki magyarokat. Ilyet nemzet még nem tett, amióta világ a világ. A Magyar Köztársaság reménytelenül egyedül maradna a Kárpátmedencében. A kisebbségi sorsba kénysz erített magyar nemzetrészek csak egyszerű kisebbségként és nem nemzetrészként, jövőkép nélkül maradnak, értelmetlenné válna minden kitartás, magyarságérzet és nemzettudat. A kisebbségi magyarság a megsemmisülés útjára kényszerülne. De nélkülünk, a többmill iós külhoni magyarság nélkül megállíthatatlanná válna a Magyar Köztársaság területén élő magyarság sorvadása is. Ezt ne feledjék, uraim és hölgyeim! Egyébként arról se feledkezzünk meg, hogy a nemzetegyesítés megtagadása esetén alighanem kénytelenek lennén k a végelszámolás kérdésének felvetésére is. Mert a kisebbségi magyar nem volt mindig kisebbségi, nem is olyan régen mindannyian magyar állampolgárok voltunk. A Magyar Köztársaság javainak megteremtéséhez, bármennyire is hihetetlen, milliárd forintokban al ighanem kimutathatatlan mértékben járultunk hozzá mi is, amiből eddig majdhogynem a délvidéki magyarság nem kapott semmit vissza. Ha leírnak bennünket, hát leírnak. De akkor tisztázzuk a számlát! Magától értetődik, hogy visszaköveteljük teljes jussunkat. V isszaköveteljük Adyt, Kosztolányit, Madáchot, visszaköveteljük az aradi vértanúkat, visszaköveteljük Mátyást és Zrínyit. Visszaköveteljük az Országház nekünk járó részét. Hogy ez képtelenség? Igen, az. De szemernyivel sem nagyobb képtelenség, mint a nemzet egyesítés eszméjének megtagadása. És zárógondolatként engedjék meg: ádvent. A várakozás beláthatatlan évtizedei után, megnyomorítottságunk óta először, napokban mérhető közelségbe kerültünk a beteljesülésnek. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy csalatkozzunk , hogy ábrándkergetéssé silányuljon a kisebbségi sorba kényszerített magyarság együttes akarata, a nemzet újraegyesítése, a Kárpátmedencei magyarság örök időkre tervezett szétszaggatásának megszüntetése! Várakozunk, és bebocsátást kérünk. Valahogy úgy, ah ogy azt a csöppnyi, még ma is színmagyar délvidéki Bácskertes faluban teszik minden ádventkor. A szent család bebocsáttatást kérve járja sorra a házakat, és nyer bebocsátást annak rendje és módja szerint. Visszautasításra a legridegebb szívű házigazdánál s em találnak, hiszen a testvért akkor is gyámolítás illeti meg, ha száraz kenyéren kívül mást nem oszthatunk meg vele. Szorongva, testvéri mivoltunk elismerésében reménykedve morzsolgatjuk a mi ádventünk napjait, ugyanakkor reményt nem veszítve, fenntartáso k nélkül, bizalommal várjuk anyaországi testvéreink igenjét: egyek voltunk és egyek leszünk. És engedjék meg, személyesen nem kérem a nemzetpolgár titulust, vagy bármit, ami vele jár. Nem kérem, mert én már az vagyok. A nemzetnek a tagja. És polgár. Éppen úgy, mint ahogy európai polgár, európai utas és világpolgár. Ne kínáljanak olyat, ami már megvan! Az otthonmaradásunk
