Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BUGÁR BÉLA, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke:
3984 előfeltétele a kettős állampolgárság, a szülőföldprogram és az autonómia megvalósítása. Ehhez kérjük az önök támogatását. Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A Szlovákiában élő határon túli magyarok szervezetei képviseletében megadom a szót Bugár Béla úrnak, a Magyar Koalíció Pártja elnökének, 10 perces időkeretben. (18.50) BUGÁR BÉLA , a Magyar Koalíci ó Pártjának elnöke : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén meg kell mondanom, hogy ma vegyes érzésekkel jöttem ide, és vegyes érzésekkel hallgattam végig a vitát. Először talán a pozitívumot. Örülök neki, és örömmel tölt el az a tény, hogy ma itt egy ol yan témában mi is felszólalhatunk - először a rendszerváltás óta , ami elsősorban bennünket érint. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Koalíció Pártja nevében elsősorban a Ház elnök asszonyának, de természetesen mindenkinek, aki hozzájárult ah hoz, hogy ma itt a határon túli magyarok is elmondhassák véleményüket, még ha az nem mindenkinek tetszik is. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy szomorúság tölt el, mert egy olyan témáról vitatkozunk, amelyben előzetesen a véleményünket senki nem kért e ki. Olyan programról van szó ma itt, a parlament talaján, amelyet csak közösen és szorosan együttműködve tudunk megvalósítani. S azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek a programnak több vonzata van. Engedjék meg, hogy én csak kettőt említsek: az egyik ma gyarmagyar vonatkozású, a másik a Magyarország és a szomszédos országok közti kapcsolatra hathat. Hadd említsem meg azt is, hogy az elmúlt időszakban volt tapasztalatom többször átélni azt, amikor a szomszédos országok - félreértve vagy akár pontosan értv e - tiltakoztak különféle olyan törvények ellen, amelyek a határon túli magyarok magyarnak maradását próbálták felkarolni. Tehát ezért is fontos lett volna, hogy előzetes egyeztetésre kerüljön sor, elsősorban szakmai szinten. Azért, mert ma már Szlovákiába n is egymás után kapjuk a kérdéseket: vajon ugyanolyan feszültséget foge kiváltani ez a törvény, mint amilyet kiváltott az előző státustörvény vagy bármilyen más? Tehát nekünk pontosan tudnunk kell, milyen irányba fog ez a törvény elmenni, milyen irányba fog módosulni. A magyarmagyar együttműködés kereteit azonban már pontosan meghatároztuk, mégpedig 1996ban a magyarmagyar csúcson. Engedjék meg, hogy ennek a nyilatkozatából a 9. pontot idézzem: “A magyarországi parlamenti pártok vállalják, hogy törvénya lkotó tevékenységük során konzultálnak a határon túli magyar szervezetekkel a közösségeket érintő kérdésekben.” Sajnos el kell mondani, ehhez a ponthoz képest mi először csak a Magyar Állandó Értekezleten hallottunk erről a szülőföldprogramról, és tartalmá ról jóformán csak néhány napja szereztünk tudomást. Félreértés ne essék, a Magyar Koalíció Pártja minden egyes olyan programot támogat, amely a szülőföldön maradást segíti elő. S azt hiszem, eléggé érthető, hogy ennek többféle vonzata van. Ha csak a szűk p ártpolitikai érdekeket nézem, akkor a mi érdekünk az, hogy a mi választóink a szülőföldjükön maradjanak. De beszélhetnénk akár Magyarország érdekéről is, hiszen Magyarország érdeke kell legyen, hogy szülőföldön maradva a határon túli magyarok akár a híd sz erepét is felvállalják, közvetítsék akár a magyar nemzet értékeit, kultúráját a többségi nemzet felé, és visszafelé, a többségi nemzet sajátosságait a magyar nemzet felé. Azonban engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy a legjobb gondolatok is elveszhetnek a k apkodás sűrűjében. A mai napirenden tárgyalt programról először múlt héten kedden szereztünk tudomást a külügyi bizottság ülésén. S amikor az egyik képviselő úrtól a külügyi bizottságban elhangzott, hogy a mi felszólalásunk végül is az aktív együttműködésn ek bizonyos fokú jele, el kell mondanom, hogy nálunk az aktív együttműködést, az aktív együttgondolkodást úgy szokták hívni, hogy leülünk, előre megbeszéljük, s azután közösen próbáljuk a programot megvalósítani, és közösen próbáljuk akár előterjeszteni.
