Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOCSI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3962 Azért is érdekes ez a helyzet, mert hiszen tulajdonképpen a kormány olyan tervez eteket nyújtott be, amelyek adnak, hozzátesznek pluszt ahhoz, ami eddig volt a nemzetpolitikánkban, és mégis a kialakult feszült helyzet miatt a kormány és a tervezetek sorsa, hogy sajátos vita és viszály tárgyává válnak, és természetesen ez meglátszik maj d a sorsukban is. Ugyanakkor nemcsak egy ilyen napi taktikai kiélezett politikai szituáció ez, hanem azt is el kell mondani, hogy történelmi értelemben mindenképpen annak a szerves fejlődésnek egy jelentős állomása, amihez elérkeztünk a nemzetpolitikai gon dolkodásunkban vagy gyakorlatunkban, de még inkább ahová elérkeztünk abban az európai fejlődésben, abban az integrációban, amely mindenképpen az élet kereteit számunkra meghatározza. Ebben a helyzetben azért persze nem lehet elvonatkoztatni a napi vitáinkt ól, de fel kellene nőnünk ahhoz a helyzethez is, ahhoz a kihíváshoz, amiben egyébként létezünk. Én tehát azt mondom, hogy természetesen arra a kérdésre, ami a legélesebben vetődik fel, a népszavazási kérdésre lehet, hogy ki kell térni; lehet, hogy őszinte, tiszta beszéddel, de röviden meg kell fogalmazni az álláspontunkat, de miután ezt megtettük, érdemes egy kicsit talán higgadtabb vagy tárgyilagosabb figyelemmel lennünk arra a tárgyra, ami miatt egyébként mellesleg ma összejöttünk. Tehát azt tudom mondani , illetve meg tudom ismételni, amit tegnap ebben a Házban elmondtam, hogy számunkra és számomra a kérdés, amit a népszavazás feltesz, szerencsétlen, helytelen, rosszul időzített, ezért azt elutasítjuk. Az ügyre viszont, amelyet szolgálnunk kell, arra minde n erővel igent mondunk. Ami az ügyet illeti, az ügy mégiscsak az, hogy tudunke azzal a történelmi lehetőséggel élni, amit számunkra az európai politikai integráció és fejlődés jelent. Meg tudjuke ragadni azokat a lehetőségeket, amelyeket egyébként valame nnyien együtt - feltételezem: hasonló eséllyel - látunk, és tudunke ezzel a történelmi eséllyel élni. Mindenekelőtt meg tudjuke teremteni annak a lehetőségét, hogy a magyarmagyar kapcsolatok olyan minőségre jussanak, hogy azt a pluszerőt, tehetséget lel ki, fizikai és mindenféle értelemben, amelyet olyan típusú nemzeti újraegyesítés jelent, amiről valamennyien beszélünk, meg tudjuke ragadni ezt a lehetőséget, el tudjuke mélyíteni, ki tudjuke építeni ezeket a kapcsolatokat, el tudunke jutni egy új szak aszba? Azt hiszem, hogy tulajdonképpen mindaz, amit megtettünk eddig támogatáspolitikában és a közjogi politikai gondolkodásban, mármint abban, hogy azt az alkotmányos felelősséget, amit az alkotmányban rögzítettünk a határon túl élő magyar testvéreink irá nt, hogyan érvényesítjük. Lehetséges, hogy most nagyon indulatosan és érzelmekkel telítetten beszélünk konkrét kérdésekről, de mégiscsak egy szerves út volt, és ebben a szerves útban mind a két kérdésnek, ami most az asztalunkon hever, megvan a maga történ eti útja. Beszéljünk az elsőről, ami a nemzetpolgárságot jelenti, hiszen úgy látom, hogy ez egy kicsit érdekesen vitatott lett. Bár lehet, hogy a nemzet és a polgár szót unalomig használták, és ezért az együttes használata most már nem annyira kedvelt, de mégiscsak - még ha úgy teszünk is, hogy ez egy zavart okoz - valamennyien tudjuk, hogy mégis mit jelent. Elmondom, hogy persze ezt - világos - jogilag meg kell világosan fogalmaznunk, és a kormány kap arra nyilván felkérést, hogy egy ilyen cizellált előter jesztést megfogalmazzon. De azt azért mégiscsak tudjuk, hogy onnantól kezdve, hogy azt mondta a magyar alkotmány, hogy felelősek vagyunk a határokon túl élő magyarokért, egy ponton eljutottunk oda, hogy azt kezdtük el vizsgálni: hogyan lehetne... - már akk or távolabb látszott Schengen meg mindenféle kihívás, amit az EUra szoktunk fogni, de tulajdonképpen látszott, hogy lehetnek a magyarmagyar kapcsolatokban problémák, és azt mondtuk, azt a kérdést meg kell oldanunk, hogy az európai integráció ne emeljen ú j falakat közöttünk. Ekkor történt az, hogy valakik bedobták - elnézést a kifejezésért , kitalálták és elkezdték forgalmazni a külhoni állampolgárság fogalmát. Mások arról beszéltek, hogy különleges közjogi státust szükséges adni a külhoni magyaroknak. Ak kor megfogalmazódott az a terv, ami egy státustörvényben öltött testet, amely aztán később természetesen kedvezménytörvénnyé vált. Azért mondom, hogy természetesen, mert az a Fideszkormány, amely ebben most rendkívül élenjáró,
