Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOCSI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3963 abban az időben a kedvezmény törvénnyel együtt beterjesztett egy olyan állampolgársági törvényt, ami épp annyira idegen állampolgárnak tekintette és kezelte a romániai magyarokat, mint egyébként a romániai románokat vagy másokat. Nem is akarom ezt a szemére vetni, én csak azt mondom, hogy akkor eljutottunk egy olyan pontig, amikor azt éreztük, nem elég arról beszélni, hogy élnek magyarok a határokon kívül, hanem az ő számukra a támogatáson, eleinte csak a jelképes, aztán később a számottevő - hogy mondjam - tárgyiasult, eredményeket ho zó oktatási, kulturális, szervezetfejlesztési és mindenféle egyéb konkrét, megfogható célokat teljesítő támogatásokon túl mégiscsak jogilag is közelebb emeli őket hozzánk. Ezt nem nagyon sikerült megoldani, mert tulajdonképpen mi történt? Magyarigazolványt adtunk nekik, kedvezményeket adtunk nekik ott, mármint a szülőföldjükön és itt, mármint Magyarországon. Ez szép és jó. Ennél azonban tovább akartunk jutni, már csak azért is, mert látszott, hogy ezzel nem oldottunk meg minden problémát. Ott vannak a vajda ságiak és a kárpátaljaiak, akik mostanában nem lesznek az EUn belül, és ott sem történhet, hogy a magyarmagyar kapcsolatok roncsolódjanak. Nos, nem véletlen, ez el is hangzott a miniszteri expozéban, hogy ott vetődött fel a kettős állampolgárság igénye, nevezetesen a Vajdaságban, és aztán terjedt el a Kárpátmedence magyarjai között. Tisztán látszott, hogy túl kell ezen lépnünk. A nemzetpolgárság fogalma tulajdonképpen ebben a pillanatban azzal azonosítható, hogy kerüljünk egy olyan helyzetbe mi, magyarok , lett légyen a szülőföldünk Magyarországon vagy akár a Vajdaságban, Kárpátalján, Felvidéken vagy Erdélyben, hogy a Kárpátmedencében egymás országaiban, egymás államaiban szabadon közlekedhessünk, vállalhassunk munkát, telepedhessünk le, ha azt kívánjuk, és oldjuk fel azokat a nehézségeket, amelyek nehezítik mindezeket. Egyébként ehhez adjunk egy olyan speciális úti okmányt - lásd útlevél, ezt valóban a pártelnök útlevélnek nevezte, más speciális úti okmánynak , és adjunk ehhez még számos ilyen típusú jog i könnyítésen túl mindannyi anyagi, emberi, szellemi támogatást, amit ez az ország, ez az állam ma a nemzetnek megadhat, ami az erejéből telik. Ahogy volt egy szerves útja a közjogi kérdéseknek, úgy volt egy szerves útja a támogatáspolitikának is. Azt mond om, hogy abban az értelemben valóban egy új helyzethez vagy egy új fejezethez értünk, amikor is nem pusztán arról van szó, hogy adunk pluszpénzeket erre a célra, létrehozunk új intézményeket, szervezeteket erre a célra, hanem két új elem vagy két új elem i génye mindenképpen megjelent a megfogalmazott elképzelésekben. Az egyik az, hogy társadalmasítsuk a támogatáspolitikát ne csak abban az értelemben, hogy akiket támogatunk, hozhassanak az ő értékeik és érdekeik szerint döntéseket, vagy közösen hozzuk ezeket , hanem abban az értelemben is, hogy ne csak az állam a begyűjtött közpénzekből, hanem az állam bármely polgára, bármely gazdálkodója és szervezete a nemzeti szolidaritás valóságos konkrét mértékének és tehetségének megfelelően is részt vehessen ebben a tá mogatásban. (17.00) Ennek az útja, képviselőtársam, az alap. És beszélni arról, hogy miféle elosztási mód volt a tanács - a tanács valóban egy stratégiai szervezete, testülete ennek az alapnak , arról beszélni, hogy ez miféle szervezet ahhoz képest és men nyire más, mint ami volt, dőreség, hiszen korábban egyáltalán nem volt ilyen. Arról egyébként lehetne beszélni, hogy ki és milyen módszerek szerint építgette kormányzása idején az egyébként létező, korábban létrehozott közalapítványok kurátori testületeit, de itt most ezt nem érdemes, szerintem. Ugyanis, ahogy mondani szokták, ebben a vitában csak sebeket adunk és kapunk, és nem nagyon jutnánk előre. Az viszont tény, hogy ebben az új helyzetben nemcsak hogy társadalmasítani lehetne és a szolidaritást is társadalmasítani lehetne, de társadalmasítani lehetne egyfajta támogatáspolitikának, nemzetpolitikának a stratégiai megfogalmazását is, hiszen ez a tanács, amiről egyébként szól az előterjesztés, pont ezt szolgálná, hogy alulról a ko llégiumok szakmai döntésekkel, felül pedig a tanács a stratégiai döntéseivel alakítaná a magyarmagyar támogatáspolitika kereteit, céljait és
