Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KELEMEN ANDRÁS (független):
3923 Ott szeretném folytatni, ahol Keller képvisel ő úr most abbahagyta, hogy miért is kell nemet mondani. Mert a népszavazási kérdés szándéka szerint az egészségügyi intézmények magánosítását kívánja gátolni. Ezt mondták ki mindazok, akik mellé álltak, ezt mondta ki Thürmer Gyula, ezt mondták az egyébként politikai szerepet vállaló egészségügyi szakmai vezetők is. Tehát ha erről szól a történet, akkor bizony ez az értelmezés csak azt követelheti meg, hogy egészségügyi közszolgáltatás egyetlen szervezeti formában, költségvetési szervként folytatható. És ha azt mondjuk, hogy költségvetési szervnél közalkalmazottak vizsgáljanak, gyógyítsanak, akkor nem köthető sem közreműködői, sem alvállalkozói szerződés. Világosan ki kell mondani, hogy ennek ez a következménye. Tehát a forrásainkat a jövőben az állami és önk ormányzati tulajdonú intézmények erősítésére kell fordítani, és nem fogjuk tudni becsatornázni a magánkezdeményezéseket az egészségügyi ellátás javításába. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, Körmenden mi is történt? Nyáron a fideszes önkormányzat megkötötte a megállapodást, és már lehet azt látni, hogy hozzáláttak a magáncég képviselői, a működtetők a fejlesztésekhez, a komfortosításhoz, az új patika kialakításához, és még sorolhatnám. Meg akarjuk magunkat fosztani ezektől a lehetőségektől? Ha önök igent mon danak, akkor nyilván ez fog történni, de ezért kell nemet mondani. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! A kétperces szót kérők sora véget ért. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentkezésének megfelelően. Elsőként megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, független. DR. KELEMEN ANDRÁS (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szívesen részt vettem volna és vennék ebben a mai vitában, már cs ak azért is, mert az Antallkormány egyik egészségügyi vezetője voltam, de a függetleneknek biztosított töredékpercek legfeljebb egy rövid reflexióra adnak lehetőséget számomra. Kezdeném azzal, hogy a kettős népszavazás kormánykampánya, ahogy ma is látjuk, kibővült azzal az érveléssel, hogy ha igennel szavazunk az egészségügyi közszolgáltató intézmények további magánosításának leállításával kapcsolatosan, akkor jön a háziorvosok, a magánpatikák, műveseállomások, egyházaknak visszaadott, egyházi tulajdonban működő intézmények visszaállamosítása. Ezt hallva ellenállhatatlanul ugrott be agyamba Orwell 1984 című regényének az a része, ahol kifejti, hogy az ilyen okoskodásnak - azzal a bizonyos kifacsart műszóval duplagondolnak nevezi, mármint a fordító is így fo rdította - a lényege az: “A párt alapvető tevékenykedése, hogy tudatosan csal, s közben szilárdan ragaszkodik annak feltételezéséhez, hogy tisztességesen jár el.” Ezt ajánlom Rácz miniszter úr figyelmébe. Hiszen azzal fenyegetni a választókat, hogy meghozo tt intézkedéseket visszavonnak, kialakított ellátási formákat lebontanak, mint amilyen a nem is tulajdoni, hanem a praxisprivatizáció például, ez üres, de nagyon vészesen hangzó fenyegetés. A népszavazásra feltett kérdésben ugyanis az állítmány úgy szól, m int ahogy azt már Salamon képviselőtársam mondta is, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak - ismétlem: maradjanak - köztulajdonban, és nem úgy, hogy visszaállamosításra kerüljenek. Továbbá a kormánypárti érvelés, ahogy ma is hallottuk, összekeveri a magánszemélyre épülő működtetést a tulajdoni magánosítással, a nem haszonelvű és szakmai működtetést az intézményi befektető profitszerző igyekezetével. A Medgyessykormány indulásakor a miniszterelnök azt jelentette ki, hogy a köv etkező tíz évben 1500 milliárd forintnyi bevételre van szükség az egészségügyben. Ezt magánvállalkozásoktól remélte. Az azonban természetes, hogy a vállalkozó az ingatlant és az ellátás hasznot hajtó részét szívesen megvásárolja, a gazdaságtalanokat pedig biztosan nem. Márpedig a drága és gazdaságtalan ellátásokra is szüksége lehet soksok betegnek.
