Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3899 felhasználását. A piaci verseny és a magántulajdon szerephez jutása anna k függvénye kell legyen, hogy az e feladatok ellátását elősegíti vagy hátráltatja. A piaci szereplők és a befektetők természetes törekvése, hogy a társadalom és a gazdaság minden területén elérjék a piackonform átalakítást. Számukra minden ezt segítő lépés célként szerepel. A felelős nemzeti egészségpolitika számára azonban a piac és a magántulajdon nem cél, hanem feladata teljesítésének egyik lehetséges eszköze. A magyar egészségügyi ellátórendszer fenntartásáért, működtetéséért és fejlesztéséé rt felelős tényezőket sok évtizedes mulasztás terheli. Ennek következményei közismertek. Súlyos tévedés volna azt hinni, hogy ezek pótlása, jóvátétele a privatizáció útján történő tőkebevonás útján volna lehetséges. A kormánypolitikusok egy része azonban a felelősség áthárításának vagy legalábbis megosztásának lehetőségét látja a magánosításban, illetve az úgynevezett Public Private Partnership formációkban. Az egészségügyi intézmények döntéshozói igyekeznek alkalmazkodni az állandóan változó egészségpoliti kai irányzatokhoz, és intézeteiket próbálják olyan pozícióba hozni, hogy azok az új viszonyok között is tovább tudjanak működni. Világos politikai szándék, szakmailag értelmezhető program híján esetleges, sem a korábbi, sem a meghirdetett keretek között me gfelelően működni nem képes próbálkozások egész sora jött létre vagy van kialakulóban. A kiszámíthatatlan helyzet olyan piaci szereplőkre gyakorol vonzást, akiknek a távolmaradása volna kívánatos, és sok értékes, potenciális partnert elriaszt. A magyar egé szségügyi ellátórendszer alapvető problémáiból fakadóan az alábbi kérdéseket kell megválaszolni: a struktúra racionalizálása, a konszolidáció és a fenntartható finanszírozhatóság. A három elem, bár egymással szorosan összefügg és nem kezelhető egymástól fü ggetlenül, egymással nem összemosható. Kiutat is csak akkor találhatunk a jelenlegi helyzetből, ha egymással összhangban kezelve, a nemzeti program keretében megoldjuk őket. A privatizációt úgy, azaz ott és olyan mértékig kell megvalósítani, hogy az se str ukturális, se funkcionális torzulásokat ne eredményezzen a magyar egészségügyben. A nemzeti egészségpolitikának azonban számos olyan feladata van, például a nemzeti prioritások meghatározása, az igazságosság és a transzparencia biztosítása, a térségi egyen lőtlenségek feloldása, a hátrányos helyzetű csoportok támogatása, a népegészségügyi problémák megoldása, ami nem adható át piaci szereplőknek. A befektetői és vállalkozási formák ugyanakkor elfogadhatók mindenütt, ahol feloldható a konfliktus a szakmailag indokolt ellátáshoz fűződő beteg- és orvosérdek és a megtérüléshez és haszonszerzéshez fűződő vállalkozói érdek között, továbbá a közösségi és népegészségügyi célok és magánérdek között. A konfliktusok feloldása nem deklaráció kérdése, azt minden komolyabb változtatás kapcsán a bevezetés előtt meg kell tenni. Mindenekelőtt megfelelő, tartós jogszabályok szükségesek, azután elégséges, stabil és kiszámítható finanszírozás, a finanszírozó és ellátó intézmények megfelelő szakmai szabályozottsága, a hatékonyság és az eredményesség monitorizálásának eszközrendszere és a transzparens működés feltételei. (11.50) Szükségesek a független felügyelet és ellenőrzés szervei, továbbá a valamennyi érintett fél számára szükséges és őt megillető tájékoztatás folyamatos biztos ítása, végül a szükségszerűen jelentkező érdekkonfliktusok kezelésére szolgáló intézmények megalkotása. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a forráshiányos egészségügyi ellátást jellemző konfliktusok veszélyt jelentenek az ellátás szakmai minőségére. Ezt súlyo sbíthatja a piaci verseny további erősítése, amint azt a biztató példák ellenére máris több helyen láttuk. Az orvosoktól egyrészt azt várják, hogy a szolgáltatások széles körét legyenek képesek nyújtani, az adott esetben legjobb kezelést ajánlják, és tevék enységükkel javítsák a betegeik életminőségét. Másrészt ugyanezeknek az orvosoknak a költségek alacsony szinten tartása érdekében korlátozniuk kell a költséges
