Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3895 utána majd csináljuk azt, amihez éppen kedvünk van, amit a kedvünk tart, meg persze amit a parlamenti matematika számunkra lehetővé tesz. Tisztelt Képviselőtársaim! Európában - talán Angliát leszámítva - ma Magyarország az egyetlen ország, ahol az egészségügyet egy állami hivatali működési rendszerű bürokratikus szervezet finanszírozza. Szándékosan nem mondtam biztosítót, mert valójában a biztosítói lét egyetlen kritériumával sem rendelkezik. Ez a rendszer 1945 után jelent meg, nem v életlenül, KeletEurópában, ekkor történt az, hogy egyetlen államosított szervezetbe vonták össze a korábbi betegbiztosítókat, és persze vették el, államosították nem jelentéktelen vagyonukat. Megjegyzem, nem értettem az iménti felszólalás végét. Akkor mos t miről is beszélünk? Van egy jegyzőkönyv, amely arról szól, hogy elvették, és ilyen többet ne forduljon elő, hogy akkor adjuk vissza, vagyis privatizáljunk mindent, illetve mi volt ennek a lényege. Mindenesetre ennek a mindenen keresztül túlélő szervezetn ek, amelyet egészségelosztó szervezetnek is nevezhetünk, az volt a deklarált célja, hogy mindenkinek ingyenes, magas, sőt a legmagasabb színvonalú, egyenlő egészségügyi ellátást biztosítsanak. Egyike volt ez, tisztelt képviselőtársaim, a szocializmus nagy társadalmi hazugságainak, és ezt a hazugságot sugallja, ismétli a Fidesz plakátja - erre a múltra kér igent. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar egészségügy nem ingyenes. Nem ingyenes egyrészt azért, mert a járulékainkból, az általunk befizetett járulékokb ól finanszírozzuk, a polgárok fizetik tehát, csak mindig elfelejtjük, hogy amit az állam fizet, az mindig a polgárok pénze, ezért nem érdemes az államtól mindig több pénzt kérni, mert akkor az állam előbb a polgároktól kér hozzá szintén többet. Így tehát m egfizetik a polgárok, aztán majd megfizetik még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, többetkevesebbet, kiki a lehetőségei szerint hálapénz formájában, amelyet egyébként nagy valószínűséggel a plakáton szereplő baba szülei is megfizettek. Tisztelt képvisel őtársaim, természetesen nem egyenlően magas színvonalon nyújtja az egészségügy ezt a szolgáltatást, hiszen csak a vak nem látja, hogy nem kapja ugyanazt a szolgáltatást az ózdi nyugdíjas kohász és a fővárosi többgyermekes pártelnök. Az igazi társadalmi iga zságtalanság az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a többgyermekes pártelnök nem fizeti ki az extra szolgáltatás, az extra ellátás árát, vagyis többet vesz el a közösségéből, vagyis kevesebb marad az amúgy is kevésből. És a Fidesz, tisztelt képviselőtársaim, erre az álszent hazugságra is igent kér, mi meg nemet mondunk rá. (Taps a kormánypárti oldalon.) Tisztelt Képviselőtársaim! Politikusaink a lényegi kérdéseket illetően valójában tizenöt éve tétováznak, tizenöt éve nem képesek valódi és megvalósítható vála szokat adni a magyar egészségügy problémáira. Ráadásul azért kellene egységes véleményre jutni ezekben a kérdésekben, mert biztos, hogy négyéves kormányzati cikluson túlnyúló problémáról van szó, vagyis ha bármilyen irányban elindulunk, az a következő korm ányzati ciklusokat legalább tíztizenöthúsz éven keresztül érinteni fogja. (11.30) Ha az egyik ciklusban nem indulunk el, akkor négy évet elveszítettünk; ha a következőben sem, akkor újabb négy évet. Most elmondhatjuk: mindenesetre tizenöt évet máris elve szítettünk az egészségügy átalakítását illetően, és ennek az az oka, hogy soha nem vagyunk képesek fontos kérdésekben leülni, szót érteni egymással, mert mindenki rohan, mint az őrült a napi, pillanatnyi politikai érdekei után, mint ahogy történik ez a Mun káspárt népszavazási kezdeményezésével, és mint amiért a Fidesz erre a kezdeményezésre felcsatlakozott. Ezzel együtt is természetesen nagyon sok pozitív változás történt a magyar egészségügyben, mondhatnám, liberális megoldás, mert például európai gyógysze rkínálatot találunk a magánpatikákban, a magyar háziorvosok, a fogorvosok jelentős része vállalkozóként gyógyítva elfogadhatóbb színvonalon látja el a munkáját, és egyébként ennek megfelelően többletjövedelemhez is jut, nem kell meghalni a magyar betegekne k a dialízishiány okán. Most hallom, hogy itt van egy vita erről a kérdésről.
