Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3894 Merthogy, tisztelt képviselőtársaim, egy piacgazdasági környezetben a piac, az üzlet bizony a politikusok, a döntéshozók szándékától teljesen függetlenül megjelenik az egészségügyben is. (11.20) Ezt nem látni vakság, politikus esetében dem agógia, vagy egész egyszerűen - mint a Fidesz plakátján látható - politikai giccs. Mert, tisztelt képviselőtársaim, 1990ben Magyarország a piacgazdaságra szavazott, elutasította az állami kereskedelmi monopóliumot, az Autóker évekig várt Wartburgját, a mo gorva eladót, a pult alól csúszópénzért kapható állami sört, narancsot és banánt. A rendszerváltáskor nemmel szavaztunk a kizárólagos állami oktatásra, a kötelező orosz nyelvre, a Pázmány Péter Egyetem, a Lauder vagy akár a CEUiskola lehetősége mellett vo ksoltunk. Elutasítottuk a Varsói Szerződés 150 ezer magyar sorkatonáját és a liberális megoldás, a szerződéses hadsereg mellett döntöttünk. A sajtó liberalizálása teszi lehetővé, hogy mindenki felfogása szerint szabadon szidhassa a mindenkori miniszterelnö köt. Magyarország arra szavazott, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam ne osztogasson lakást, hanem tegye lehetővé a lakáshoz jutást, ne utaljon ki az egyetlen bank 70 dollárt, ha háromévente Nyugatra akarunk utazni, hanem arra szavaztunk, hogy bankok versengjenek a lakossági szolgáltatásokért, a privatizált bankok, a magánboltok, a magánfőiskolák, a magánegyetemek vagy a magániskolák. Mert, tisztelt képviselőtársaim, az erős magángazdaság is teszi Magyarországot európaivá, az Európai Unió tagjává. Mind ez, tisztelt képviselőtársaim a rendszerváltás eredménye volt, és erről beszélünk, erről vitatkozunk akkor, amikor önök meg akarják tiltani a privatizációt az egészségügyben, és amikor önök általában meg akarják tiltani a privatizációt. A rendszerváltás lé nyegéről folyik, tisztelt képviselőtársaim, a vita. A magyar társadalomnak, tisztelt képviselőtársaim, az egyik legfontosabb, politikailag, gazdaságilag egyaránt nagy súlyú, minden család, egyén életét szó szerint is alapvetően befolyásoló szegmensében, a magyar egészségügyben lényegében ez a rendszerváltás mind a mai napig elmaradt. Az egészségügy éppen ezért a túlélő múlt maga, a létező szocializmus ilyen értelemben vett utolsó maradványa. Ez - és ebben egyetértek Gógl képviselő úrral - az elmúlt tizenöt év nagy politikai mulasztása, és, tisztelt képviselőtársaim, akik a népszavazással, a kórházprivatizáció leállítását igenlő Fidesszel és vele összefogva a Munkáspárttal most azt kérik, hogy mondjunk igent, azok azt akarják, hogy az államszocializmus ezen utolsó maradványára mondjunk igent - vagyis mondjunk igent a múltra. Ez az, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége eleve elutasítja ezt, és azt mondja a polgároknak, hogy szavazzanak nemmel erre a kérdésre. Hogy aztán mi a kérdés, arról máris vita van. G ógl képviselő úr az imént megpróbálta értelmezni, hogy vajon miről is van szó, hogy az intézmény alatt infrastruktúrát, épületet értünk, mondta ő. A magyar nyelvben ez nem egészen így van, képviselő úr, bár általában valóban ezt is lehet mondani, de akkor mit kezdünk például az ombudsman vagy a parlament intézményével. A parlament ez az épület, vagy esetleg átmehetünk így 386an egy másik épületbe, és akkor még mindig a parlament intézményét működtetjük? Azért is probléma ez a kérdésfeltevés, mert többek kö zött ez az eleme sincs definiálva. Aztán utána vitatkozhatunk arról is, mit jelent az, hogy maradjon állami kézben, aztán megnézhetjük, hogy innen nézve mit jelent például ez a jövendőbeli, mondjuk, az egyházak által működtetendő kórházak esetében, vagy mi t jelent további egyéb esetekben. Ezek mindmind olyan kérdések, amelyeket nem tisztáz a népszavazásra feltett kérdés. S megint az a helyzet, mint az állampolgársági kérdés esetében, hogy azt várjuk a választóktól, mondjanak valamire igent, aztán amikor ig ent mondtak, akkor majd mi összejövünk és eldöntjük, hogy az ő igenjüket hogy kezeljük, és aztán hogy verjük át ezzel őket. Elhangzik, hogy a kérdés csak a profitorientált befektetőre vonatkozik, a nem profitorientált befektetésekre meg nem, ezért azokat i lyen módon lehet magánkézbe adni. Az én értelmezésem szerint nem lehet. De én csak arról beszélek, hogy egy olyan kérdésre, amely nincs megfelelő módon definiálva, vétek lenne igennel szavazni, és nem jó az a népszavazás sem, ahol előzetesen kérjük a polgá rok igenjét, hogy aztán
