Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3893 megállt gyakorlatilag a mentőszolgálati rendszer fejlesztése. Azt kell mondjam, hogy a jövő évi költségvetés sem biztató ez ügyben. Pedig világos, itt idézték már az alkotmányt; azt az alkotmányt, amely meghatározza a kormány feladatát, hiszen a szerkezet és finanszírozás kormánykötelezettség. Az alapvető jogok pedig világosan adottak, hiszen az emberi méltósághoz é s az élethez való jog az, amit biztosítani kell ennek a rendszernek. Igen, ezt a rendszert működteti a kormányzat az önkormányzatokon keresztül. Az önkormányzati törvénynek pedig van egy nagyon érdekes szakasza. Így szól: “A kötelezően ellátandó önkormányz ati feladathoz - ugye, idetartozik az egészségügy - az Országgyűlés biztosítja az ellátásokhoz szükséges anyagi feltételeket, és ezt eldönti a költségvetésben.” Kérem, tegnap a főszámokat rögzítették. Úgy érzik önök, hogy ez a költségvetés eleget tesz az ö nkormányzati feladatok teljesítésének? Azt hiszem, nem. Mert ha csak egy fő elemet mondok, hiszen a bér körülbelül 60 százaléka az egészségügyi ellátásnak, ott tételesen ráterhelik az egészségügyre azt a másfél százalékot, amit az önkormányzatoknak, a forr áshiányos önkormányzatoknak biztosítani kellene. Mit nem teljesít még az egészségügy területén az a költségvetés, amin keresztül a kormánynak ezt teljesíteni kell? A fejlesztések 20 milliója eltűnt, a Vöröskereszt költsége vitatottan alacsony, a véradók kö ltségvetése csökken, a segítő szolgálatok, alapítványok, például a Gézengúz Alapítvány támogatottsága az alapköltségvetésben csökkent, sőt megszűnt. (Keller László: Ez egyszerűen hazugság!) Azt gondolom, hogy ezt a beteg egészségügyet, a mai helyzetet egy igenes népszavazás esetén egy dolog követheti; a politikai elit 15 éves mulasztása, amit korrigálni kell. Tizenöt éve nem rendeztük az egészségügyet, csupán azt határoztuk meg, hogy elkülönítettük az egészségpénztárat a nyugdíjpénztártól, járulékalapúvá te ttük, majd a járulékhányadot megszüntettük, a kasszák közötti átutalást a Bokroscsomag idején. Változatlanul igaz a három kérdés, és erre akarnak választ kapni az állampolgárok: megmarade a kormányzati felelősség, övék marade az infrastruktúra, és kelle majd nekik fizetni vagy sem? Visszaállamosításról nincs szó. Az a kérésem, hogy az idézett alkotmánybírósági szakaszokat olvassák el még egyszer, és eszerint döntsenek. Még egy dolgot szeretnék tenni. Átadom, itt van miniszterelnök úr, azt a jegyzőkönyvm ásolatot, ami az első valódi államosításról szól, amit Gerő Ernő jegyez. (Taps a Fidesz soraiban.) Ez egy bizalmas anyag, 1950. szeptember 14én, ebben tételesen meg lehet találni azt, hogy mely közösségi és biztosítási ingatlanokat, kórházakat államosítot tak, sajátítottak ki, és mi volt annak a technikája. Nem lenne jó, ha ezt követnénk, hanem az lenne a jó, ha megmaradna a köztulajdon a mi érdekünkben, és közmegegyezéssel működtetnénk. Mert azt gondolom, ez a feladatunk nekünk, a kormánynak és az ellenzék nek egyaránt. (Göndör István: Most akarunk, vagy nem akarunk?) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A vezérszónoki felszólalások keretében megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, aki az SZDSZ képvis előcsoportja nevében szólal fel. (Dr. Gógl Árpád átad Gyurcsány Ferencnek egy iratot.) KUNCZE GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészség nem üzlet - írja a fiatal anyát a babával ábrázoló óriásplakátra a F idesz. (Taps a Fidesz soraiban.) Ezt állítja, és hazudik, nem mond igazat! Nem mond igazat, tisztelt képviselőtársaim, egészen egyszerűen azért, merthogy eléggé erősen be kell hunynunk a szemünket, aztán utána a fejünket még jó mélyen a homokba is kell dug ni ahhoz, hogy ne lássuk, hogy bizony például a születés, a szülés sokaknak természetesen üzlet is. Pénzügyi művelet a biztosítónak, a kórháznak, orvosnak, gyógyszer- és műszerszállítónak, pelenka- és babakrémgyártónak, mosodának, konzervgyárnak, tejüzemne k és így tovább.
