Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - BÉKI GABRIELLA jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3882 lehetővé teszi, hogy kívülről vonjanak be az egészségügyi intézményekbe, elsősorban a kórházakba forrásokat, vagyis pénzt, ezzel is javí tva a kórház által nyújtott, a betegeknek nyújtott szolgáltatást.” Hogy nem félreértésről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig kevesebb mint két hónap múlva most már a Magyar Televíziónak adott interjújában - a kormányzási ciklusának utols ó hónapjaiban vagyunk itt - azt mondja: “Igen, a törvény eredményeképpen rendezett formában és nagyobb összegben jelenik majd meg a magántőke az egészségügyben.” Ez volt az önök álláspontja. Gyaníthatóan nem volt egyedül ezzel, mert amikor megnéztem az önö k által benyújtott törvényjavaslat vitájáról készült jegyzőkönyvet, ugyanazt láttam. Az előző kormányzati ciklus 236. ülésnapján - ez valamikor ősszel van, valamikor 9 óra 20 perc előtt - Mikola István azt mondja: “A közpénzek rendszerbe történő juttatásáv al, azaz csak állami finanszírozásával, a jelenlegi struktúrák fenntartása mellett a gondok nem oldhatók meg.” Emlékeznek, hogyan kezdtem? A magyar egészségügy beteg. Ebben nincs közöttünk vita, önök is és mi is azt állítjuk - bocsánat, önök csak ezt állít ották , hogy igen, csak állami forrásokból és csak az állam eszközeivel ez a betegség nem gyógyítható. Majd Mikola úr éles kirohanást intézett azokkal szemben, akik ezt a szándékot akadályozni kívánják. (10.20) Tudják, mit mondott ezekről az emberekről? T e jó ég, mit gondolhat most önökről!? Azt mondta, hogy “egységfrontba tömörülnek a minden változástól rettegők, a régi megszokott rend hívei és a jelenlegi rendetlenség haszonélvezői” - azok, akik tehát nem akarják, hogy az egészségügyben a magántőkét fel lehessen használni. Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ezek szerint Mikola úr szerint önök a jelenlegi rendetlenség haszonélvezői, a változástól rettegők, a megszokott rend hívei, olyanok, akik nem látják be, mint ahogy ő mondja, hogy pusztán állami pénzekből a beteg magyar egészségügy nem gyógyítható. Majd hozzáteszi Mikola úr: s van, akik azt állítják - ez már 9 óra 40 után van egypár perccel , átkozott a magántőke, mondják egyesek, miközben a gazdaság számos területén nagyszerűen működik, de ide bizony semm i módon nem jöhet be, mondják ezt egyesek, és ezek az egyesek bizony a múlt képviselői; ezek az egyesek, akik fenn akarják tartani a rendetlenséget; ezek azok az egyesek, akik fenn akarják tartani a beteg egészségügyet. Bizony szégyelljék magukat ezek az e gyesek! - bár ezt már nem ő teszi hozzá, csak én következtetem. (Taps a kormánypártok soraiban.) Hadházy Sándor képviselő úr - nyilván a név önöknek sokat mond - azt mondja, hogy igen, a törvénytervezetnek azonban nemcsak célja, hogy befektetéseket ösztönö zzön, hanem még azon túl is, hogy szabályozza is azokat. Ugye, hallják? A törvényjavaslatnak célja, hogy befektetéseket ösztönözzön, sőt azon túl, hogy azt szabályozza. (Balla György: Szabályozza!) Segítek nyelvtanilag: nemcsak célja, hanem szabályozza is. Tehát célja, hogy befektetéseket ösztönözzön, és azt szabályozottan tegye meg. Önök most nem azt a vitát teszik itt fel, kedves képviselő urak, hogy szabályozzuke a tőkebefektetést az egészségügyben, hanem azt mondják, hogy tiltsuk meg. Ezek azok, akik t ehát a mai rendetlenséget támogatják. Később Bartha László, aki egyébként szakmája szerint is közel van az egészségügyhöz, amellett érvel, hogy nyilvánvalóan az a jó, ha ezek nem költségvetési intézmények, hanem vállalkozási formát öltenek, kht.formában a lakulnak át, egyébként pedig az alapellátás teljes magánosításáról beszél 10 óra előtt talán 2 perccel elmondott hozzászólásában. Sőt azt mondja: ahhoz, hogy az alapellátást teljesen magánosítani lehessen - nem tévedés , teljesen magánosítani lehessen, en nek feltétele, hogy biztosítsuk jogszabályokkal a tőke megtérülését. Nem csalás, nem ámítás! Önök, tisztelt képviselők, jól látták, hogy beteg az egészségügy, és jól látták azt is, hogy mit kell ennek érdekében többek között tenni. Önmagában attól a kérdé stől, amikor onnan indulunk el, hogy ki nyújtja a szolgáltatást, onnan nem vezethető le az arra a kérdésre adott válasz, hogy ki fizet ezért. Ez két különböző kérdés. Úgy látom, hogy ez a kérdés mostanában összekeveredik, pedig nyilvánvalóan két egymástól független
