Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - BÉKI GABRIELLA jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3881 a szolgáltatás árát kiegyenlíti. Az egyén, a beteg, viselve annak összes kockázatát, vagy van valamilyen kockázatközösség a betegek, az ig énybe vevők, a magyar állampolgárok kisebb vagy nagyobb csoportja között? Abban a vitában, ami a Magyar Országgyűlésen is zajlik, de sokkal inkább, ami soksok leegyszerűsítéssel, hamis, helyenként hazug állításokkal a nyilvánosságban, e két kérdés összeke veredik. Ki is szolgáltat? Ebben a kérdésben régóta van vita Magyarországon. A kérdés feltevői, azok, akik ezt a vitanapot kezdeményezték, és akik társultak a Munkáspárt népszavazási indítványához, úgy tesznek, mintha a magyar egészségügyben ma is csak áll ami, önkormányzati szolgáltatások lennének. Beszéljünk világosan! A háziorvosi ellátás ma több mint 80 százalékéban magánkézben van. Jó ez vagy rossz? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jó!) Azt gondoljuk, hogy ez jó. Azt gondoljuk, hogy azok, akik ezt igényb e veszik, azt látják, hogy az elmúlt években javult ennek a szolgáltatásnak a minősége. A fogászati ellátás 57 százaléka van magánkézben. Jó ez vagy rossz? Jó. Azt gondoljuk, hogy akik ezzel a szolgáltatással találkoznak, nem elégedetlenek. A művesekezelés közel 90 százaléka van magánkézben. Minden tíz műveseállomásból kilencet magántulajdonosok üzemeltetnek. A rákos megbetegedések diagnosztizálására, felismerésére szolgáló legfontosabb két nagy műszerparkban, a komputertomográfban és az úgynevezett MRIben minden tíz készülékből négy magántulajdonban van. Az otthoni szakápolásban minden tíz szakápolóból nyolcan vállalkozóként végzik a tevékenységüket; a betegszállításban minden tízből háromban. A magyar egészségügyben itt van a magántőke. A magyar egészségü gyben a magántőke a szolgáltatás megújítását, a színvonal javítását szolgálta. Csökkente az elmúlt időszakban a vállalkozói finanszírozás mértéke? Azt gondolhatnánk, hogy a kezdeményezők, miután nem is olyan régen még kormányon voltak, nyilván azt tették, ha volt is korábban, megállították. Nem így van. 1995 óta, amikor is összesen 12 milliárd forintot fizettünk ki magánvállalkozóknak, 2002re ez közel 80 milliárd lett, a FideszMagyar Polgári Szövetség által oly kezdeményezett és annyira támogatott magánt őkeellenes akciójához képest kormányzásuk időszakában éppen megkétszereződött az a finanszírozás, amit egészségügyi magánszolgáltatásokra fizettek ki. Látom Gógl miniszter urat, figyelmébe idézem, '98ban ez 39 milliárd volt, 2002ben éppen a duplája, 78 milliárd. Igaz ez egyébként nemcsak az abszolút számokra, hanem az arányokra is, amiről egyébként összességében azt tudom mondani, hogy az országos egészségpénztárból történő kifizetések tekintetében mindvégig - beleértve a '98 és 2002 közötti időszakot - minden tíz forintból négy olyan egészségügyi szolgáltatókhoz megy, akik mögött magántulajdonosok állnak. Nem több és nem kevesebb! Azaz a magyar egészségügy - a szolgáltatásnyújtás oldaláról figyelve - lényegében mintegy 4050 százalékban ma magántulajdono sok kezében van, magántulajdonosok által biztosított szolgáltatások azok, amelyek az egészség megőrzését és helyreállítását biztosítják. Volte ezzel elvi problémája bárkinek Magyarországon eddig? Volte ebben vita? Privatizációellenes volte bárki Magyaro rszágon az egészségügyben egészen a Munkáspárt megjelenéséig? Privatizációellenes volte az önmagát polgárinak mondó kormány? Egyébként fogalmilag sem lehetett az, ha polgári, de engedjük meg, mert mostanában is használja ezt a jelzőt magára, mikor is nem polgári, hanem nagyon is államközpontú gondolkodást képvisel. Megnéztem, mi volt az önök álláspontja '98 és 2002 között. Gondoltam, ebben eligazítást nyújthat nekem Orbán Viktor úr, az önök pártja elnökének egyikmásik nyilatkozata. (Közbeszólás a Fidesz s oraiból: Csak figyelmesen!) 2001. szeptember 5én - figyelmesen fogom önöknek olvasni - azt mondta a Reggeli krónikának a pártelnök úr: “A magyar gazdaság nem elég erős ahhoz, hogy kellő mennyiségű pénzt bocsásson a gyógyítással foglalkozó intézmények, kór házak rendelkezésére, és igen, ebben sok igazság van. A mostani javaslat szabályozott és ellenőrzött körülmények között
