Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3870 A Magyar Demokrata Fórum szeretné világossá tenni a választópolgárok előtt, hogy ez a mai vita már természetesen nem az alkotmányszerződés szövegéről szól, és természetesen nem is arról a fölhat almazásról, aminek a birtokában a magyar kormány a szerződést aláírta. Ez a mai vita csupán a megerősítő parlamenti határozatról szól. Mivel azonban az alkotmány szövegének szerves részei lesznek nemcsak a különféle jegyzőkönyvek, a mellékletek, de az új t agállamok csatlakozási szerződései is, nem mindegy tehát, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz. Az aláírásra felhatalmazó októberi határozat az ilyenkor szokásos néhány rövid, tényrögzítő mondattal megerősítette az alkotmán yszerződés magyar elfogadását, az indokolás pedig a szöveg megszületésének történetét ismertette. Részletesen kifejtette azt a három magyar alapelvet, a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jog biztosítását, amelyeket a kormány a tárgyalások so rán követett. Szólt az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és az egy országegy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy - idézem - a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió a saját eszközeivel is elősegíti majd. A nemzeti és etnikai kisebbségi jog fölvételét, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt s zándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta. (9.20) És igaz ugyan, hogy a puszta említés is számít, az MDF a kisebbségi jogok közösségi gyakorlása, ennek megfogalmazása mellett foglal ma is állást. A kisebbségvédelemben ezért a kollektív jogok támogatását szorgalmaztuk. Amikor a magyar kormány ezen a téren - más kormányok támogatásával együtt vagy attól kísérve - részleges sikert ért el, örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdek einek az érvényesülését láttuk. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy itt sem pártpolitikáról, hanem nemzetpolitikáról van szó. Október elején ezért mi is támogattuk, hogy a kormány csatoljon egyoldalú értelmező nyilatkozatot a záróokmányhoz. Akkor a kormánypár tok és a kormány képviselői úgy foglaltak állást, hogy bár a kezdeményezés tartalmával és céljával egyetértenek, erre nem látnak módot. Kiderült, hogy erre a mostani előterjesztés megfogalmazása során sem láttak módot, azonban az ellenzék közös előterjeszt éseinek látom még esélyét. Annak most jött el ugyanis az ideje, hogy bizonyos nyilatkozatrészleteket, bizonyos elemeket belefoglaljunk a ratifikációs határozatba. Ezért tehát azt javasoljuk, hogy a határozat két új ponttal egészüljön ki. Az első ellenzéki közös javaslatnak a lényege a következő - három pontból áll , először: miután az etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált, a Magyar Országgyűlés értelmezése szerint ez a cikkely a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok közös gyakorlásá ra is vonatk ozzék. Másodszor: a magyar parlament ebben a határozatban azt is kimondja, hogy a teljes egyenlőség és a diszkriminációmentesség elve nem áll ellentétben azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kisebbségek hátrányos hely zetének megelőzésére, avagy kiküszöbölésére irányulnak. Harmadszor: a Magyar Országgyűlés támogatja, hogy induljon meg a közösségi jogalkotás a nemzeti és etnikai származáson alapuló diszkrimináció leküzdésére. Ha mindezt elfogadjuk, nem teszünk mást, mint hogy értelmezzük a szerződés első címének második cikkét, annak is azon kitételét, amely - idézem - „a kisebbséghez tartozó személyek jogait az Unió értékei között sorolja fel”. Ennek a javaslatnak a célja kettős, először is: annak kifejezésre juttatása, hogy a kollektív jogaikat az érintett kisebbségek immár az Unió alkotmányos alapelve szerint gyakorolhatják. Másodszor pedig: az MDF szükségesnek tartja azt is kimondani, hogy a kisebbségek pozitív diszkriminációja, vagyis a méltatlan és a hátrányos helyze t kiküszöbölése nem ütközik bele a diszkrimináció általános tilalmába. Ez utóbbi is teljesen logikus következtetés, hiszen
