Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 30 (191. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
3820 Nagyon fontos kérdés, hogy a kiskorú testilelki fejlődése, pszichés állapota a lehető leghamarabb kerüljön olyan állapotba, hogy további sorsát ez károsan ne befolyásolja, hogy ne olyan nevelje, aki egyébként ellene súlyos, egyébként a Be .módosításban példálózó jelleggel felsorolt, szemérem elleni erőszakos cselekményt követett el. Tehát nehogy a terheltnek kelljen továbbra is nevelnie azt a gyereket, aki éppen tőle fél, tőle retteg. Ez egy olyan fontos büntetőeljárásjogi módosítás, amit a magam részéről e hármas körből a legfontosabbnak tartok. No persze, ez nem jelenti azt, hogy a másik két módosítás ne lenne nagyon fontos, hiszen a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesül ő kézbesítési vélelem megdöntésének lehetőségét egy alkotmánybírósági határozat elsősorban a polgári ügyekben és más, közigazgatási eljárásokban előírta, hogy ezt módosítsuk, feltétlenül tegyük lehetővé, hogy a vélelem megdöntése szabályozott legyen. Ehhez a már a polgári jogban, illetve a közigazgatási jogban szabályozott módhoz igazodik most ez a büntetőeljárásjogi szabályozás, és nagyon pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben lehet ezt a bizonyos kézbesítettségi vélelmet megdönteni. Ez nagyon szaks zerűnek hangzik így; arról szól egyáltalán ez a történet, hogy ha én kapok egy hivatalos iratot, és ezt nem veszem át saját hibámból, akkor erre azt mondjuk, hogy ezt átvettnek kell tekintetni, de vajon én hogyan tudom azt bizonyítani, hogy nem önhibámból következett be ez a cselekmény, hogyan tudom azt bizonyítani, hogy nem vagyok vétkes a postai küldemény átvételének megtagadásában. Ez nagyon fontos kérdés; ahogy nagyon fontos volt az, hogy ezt a vélelmet megalkossuk, ugyanolyan fontos a másik oldal, hogy aki kapja az iratot, az is tudjon érvelni, védekezni, amennyiben ilyen helyzetbe kerül. (19.20) Ez a történet így kerek, ezt ezért kell módosítani. Helyesnek tartom, támogatom, és azt hiszem, az alkotmányügyi bizottság minden tagja is így gondolta. A távo l lévő terhelttel szembeni eljárással kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megsemmisített egy rendelkezést, méghozzá 2004. december 31i hatállyal, tehát ennek a rendelkezésnek a pótlására kötelezett bennünket az Alkotmánybíróság. Ennek a kötelezettségünknek tudunk eleget tenni ezzel a módosítással. Úgy látom, hogy bár kisebb pontosításokra szorul a szöveg, alapvetően a terhelt esetében annak a lehetőségét, hogy az ilyen eljárás csak kivételes és átmeneti jellegű legyen... - ez mindenféleképpen jól szabályozot t. Azt, hogy mi a probléma ezzel a hellyel, azt gondolom, az a kedves képviselőtársunk, aki itt ül a teremben és rámutatott, majd el fogja mondani. Mindazonáltal fontosnak tartom, hogy amikor azt mondjuk, vigyázz, terhelt, ha már első fokon elítéltek és fe llebbeztél, de közben úgy döntesz, hogy elmész, és ismeretlen helyre távozol, akkor annak az ódiumát veszed magadra, hogy a bíróság nem fogja érdemben elbírálni a fellebbezésedet, hanem helybenhagyja az elsőfokú ítéletet. De arra is felhívja a figyelmet, h ogy a bíróságnak erről azt a bizonyos személyt tájékoztatnia kell, erre fel kell hívnia a figyelmét, hogy ez is visszatartó erő legyen, ne távozzon ismeretlen helyre. A távol lévő terhelttel szembeni szabályozás tehát nagyon fontos, nem alkotmányellenes, e zt kimondta az Alkotmánybíróság. Nem ellentétes a jogállamiság alkotmányos büntetőjogi követelményeivel, ugyanakkor megkívánatik, hogy létezzenek olyan szabályok, amelyek egyensúlyt teremtenek a terhelt alkotmányos jogainak védelme és a büntető igazságszol gáltatás megfelelő működésével kapcsolatos társadalmi elvárások között. Én úgy gondolom, ez a három téma, amely most elénk került, önmagában is előremutató. Hadd mondjam el azt a mondatot, hogy nagyon örültem volna, ha például ilyen gyorsan lépünk az úgyne vezett lakásmaffiatevékenység áldozatainak védelme érdekében is, hiszen ott is lennének a büntetőeljárási törvényben olyan feladatok, amelyeket hamarosan meg kellene tenni. Tisztelt Parlament! Kérem és javasolom, támogassuk ezt a törvénytervezetet, mely j ól meggondolt, jól megfontolt, és elfogadásra mindenféleképpen ajánlható. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
