Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3659 ELNÖK (Harrach Péter) : Pósán Lászlóé a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Elhangzott a hozzászólások során, ho gy az innováció realizálása jelenleg még komoly kívánnivalót hagy maga után Magyarországon. Ez így igaz, ám azért említsük meg azt is, hogy ha ez így van, akkor az Innovációs Alapban lévő pénz jelentős hányada mind a mai napig nincs kipályáztatva. Azt gond olom, ha létrehozunk egy alapot ilyen célra, akkor nem gyűjteni kell benne a pénzt önmagában, hogy ott legyen, hanem azt működtetni is kell. Ez az egyik probléma, amire mégiscsak oda kellene figyelni, és ez nem a törvény meglétének vagy nem meglétének a ké rdése. A másik észrevételem pedig államtitkár úr fejtegetéséhez kapcsolódik. Államtitkár úr azt mondta az expozéban, hogy sok száz szakember munkája van ebben, és hosszúhosszú egyeztetéseket élt meg ez a törvény. Nem kívánom kétségbe vonni a szavait, csak arra szeretnék emlékeztetni, megéltük már a parlamentben azt, amikor az oktatási tárca bizonyos törvényekre azt mondta, hogy nem tudom, milyen hosszú egyeztetéseket és mekkora szakmai egyeztető fórumok sokaságát élte meg, majd kiderült, hogy nem volt igaz . Ezt el lehet mondani a közoktatási törvénytől kezdve a felsőoktatási törvényen át jó néhányról, úgyhogy engedtessék meg, hogy ezzel kapcsolatban én továbbra is kételkedjek, és amíg ellenkező véleményt nem hallok érintettektől, mindaddig ennek kevésbé tud jak hitelt adni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Herényi Károlynak adom meg a szót, ő a következő felszólaló. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Volt számos kétperces hozzászólás az én megszólalásom előtt, amelyek alkalmasak vo ltak arra, hogy eltérjek attól, amit eredetileg szerettem volna elmondani, illetve amit mondani fogok. Államtitkár úrnak mondom, az bizony elég elkeserítő és pesszimizmusra okot adó, hogy ez a törvény, illetve ennek, valamint a hivatalnak a felügyelete az Oktatási Minisztérium hatáskörébe kerül. Ennek több oka van. Már többen elmondták és én is ki fogok rá térni, hogy a magyar kutatásfejlesztés struktúrája, szerkezete rossz, túl nagy részt fordítunk alapkutatásokra és sokkal kevesebbet az alkalmazottakra. Nálunk sokkal fejlettebb országokban más az arány, pont fordított. Ha ez önökhöz kerül, és önök fogják felügyelni meg az egyetemek, akkor ez a tendencia nagy valószínűséggel tovább fog erősödni, tehát nem biztos, hogy a legjobb helyen van önöknél a felügye let lehetősége. A kérdés az, hogy mi ennek a törvénynek a szándéka, és ezzel a szándékkal egyet lehete érteni. Természetesen egyet lehet érteni, a kérdés csak az, hogy ez a törvénytervezet ezeket a szándékokat meg fogjae valósítani. A kérdés az, hogy vaj on a kormány foge kellő energiát, kellő figyelmet fordítani a kutatásfejlesztés területére, és ha ezt megteszi, akkor ezzel a tevékenysége ki is merüle - mert ha kimerül, akkor sokat nem tettünk. Ennek a törvénynek hiányzik egy másik lába, ez pedig az l enne, hogy milyen költségvetési forrásokat rendel e törvény megvalósulásának az elősegítésére. Ez a törvény tulajdonképpen lehetne egészen rövid, és rendelkezhetne csak úgy, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése úgy dönt, hogy a nemzeti jövedelem vagy a költségvetés vagy a GDP meghatározott százalékát minden esztendőben kutatásfejlesztésre fordítja. Meghatározott százalékát, ami a GDP alakulásától függően ad egyfajta mozgásteret a mindenkori kormányzat számára, de azért rögzít valamit. Ha ezt meg tudták tenni például a japánok és más fejlett országok, akkor mi miért nem tudjuk megtenni? Nézzük a számokat, hogy hogyan is alakul a kutatásfejlesztésre fordított összegek nagysága a rendszerváltástól napjainkig! A törvényre szükség van, és elöljáróban meg kív ánom jegyezni, hogy
