Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3660 jobb későn, mint soha. 1993ban Pungor Ernő akadémikus, aki akkor miniszter volt, készített már egy ilyen törvényjavaslatot, de sajnos a törvényjavaslatok tolulása miatt annak a tárgyalására nem kerülhetett sor, utána pedig sajnálatos m ódon senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt elő kellene venni. A rendszerváltozás első éveit az importált innováció időszakának is nevezhetjük. A Statisztikai Hivatal Gazdaságelemző és Informatikai Intézetének a felmérése szerint 1994ben az összes felhaszná lt új technika 63 százaléka importból származott, amely a gyors és sikeres gazdasági alkalmazkodás, a külgazdaság nyugati orientációja szempontjából előremutató volt. A baj az, hogy ezzel párhuzamosan nem oldottuk meg a hazai és a belső K+F és innovációs f orrások megőrzését, kellő hatékonyságú átszervezését, nem élénkítettük ezek eredményeinek a felhasználását. (18.50) Akkor lássuk a számokat! A GDP százalékában mért ráfordítás 1991ben volt a legmagasabb, az Antallkormány idején, akkor évi 1,03 százalékró l beszéltünk, ami '94re már 0,93 százalékra esett vissza. Ez az arány a Hornkormány időszakában és 1999ben tovább romlott, ekkor már csak a GDP 0,68 százalékát fordították kutatásra és fejlesztésre. 2000ben fordulat történt e területen, és 2002 végére a ráfordítások 1,01 százalékon álltak, még így is jelentősen elmaradva a 2000. évi kormányzati irányelvekben rögzített 1,5 százalékos célkitűzésektől; ezt mi akkor sem tartottuk megvalósíthatónak, mert nem látszottak a forrásai. Aztá n a Medgyessykormány újabb tendenciaváltást jelentett ezen a területen, a mutató rohamosan csökkent, és ennek már nem csupán külső okai voltak, mint a kilencvenes évek elején, ez már a sodródó gazdaságpolitika következménye. 2003ban már csak a GDP 0,93 s zázaléka jutott erre a területre. 2004ben a tudásbázisú társadalom fejlesztése jelszavának hangoztatása mellett, a költségvetési kiadások háromszori megnyirbálása következtében is a becslések szerint a K+Fkiadások 0,75 százalék körül lesznek, ami riasztó an alacsony szint. Mindez nem kis mértékben rontja az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatos optimista várakozásokat. Tudjuk, hogy az előterjesztő is tudja, hogy kiegyensúlyozott, dinamikus növekedés, sikeres európai uniós integráció csak erős, korsz erű, tudásbázisra alapozott, intenzív kutató, fejlesztő és innovációs tevékenység mellett lehet garantált. A kormánynak azonban nemcsak tudnia, hanem tennie is kellene annak érdekében, mégpedig nem keveset. Ehhez ez a törvény kereteket ad; a 2004ben bevez etett innovációs járulék, egy új adó némi forrásokat, 2005ben 23 milliárdot, és 12 milliárd az állami támogatás, de ezt a kérdést idáig a kormány láthatóan elhanyagolta. Ezek a ráfordítások például az USAban a GDP százalékában mérve 2,8 százalék, Japánba n 3 százalék, a 25 EUs tagállamban - ez egy előzetes összegség - 1,93 százalék lesz. Ha mindezt lakosra vetítve számoljuk, kiderül, hogy az EUban 4,55szöröse a kifejezett ráfordítás a magyarországihoz viszonyítva. Az adatok azt is mutatják, hogy a Medg yessyGyurcsánykormány alatt az ország lemaradása nemcsak a maastrichti kritériumok szempontjából növekedett, hanem a versenyképességet és a gazdasági növekedést meghatározó kutatásfejlesztés és innováció területén is. Ez a lemaradás tehát lényegesen töb b kormányzati figyelmet és ráfordítást igényel, mint ami javulás a vonatkozó törvényjavaslat hatásaként várható. Még egy keveset a szerkezetről, amit mindnyájan kritizáltunk. 2003ban a kutatások 58,1 százalékát az állam, 30,6 százalékot a vállalkozások, a többit egyéb hazai források finanszírozták. Ez nagyon rossz arány, NyugatEurópában pont fordítva van. Az alapkutatásokra Magyarország 29 százalékot költött, Franciaországban vagy Dániában ez 2224 százalék, Japánban 12, Hollandiában 10 és az Egyesült Áll amokban is csak 21. Az alap- és az alkalmazott kutatások és az innováció elhibázott aránya még mindig mintha a létező szocializmus világát idézné. A tudományos kutatói létszám 15 ezer fő körül stagnál, a segédszemélyzet tíz év alatt 25 százalékkal csökkent . Kevés a fiatal kutató, és akik vannak, azok is elhagyják az országot. Tehát a törvény fontos, a törvény kell, módosítások kellenek hozzá, és a cél az, hogy a tudás, a magyar tudás a magyar termékekben, a magyar árukban és a magyar
