Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3655 rendszert teremtünk, ahol a gazdaság szereplői válnak érdekeltté a kutatásban, a fejlesztésben, ahol megteremtődnek a közszférában termelődő k utatások felhasználásának a feltételei. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény ebbe az irányba megy. Volt itt egy megjegyzés arra, hogy jó helyen vane az Oktatási Minisztériumnál a hivatal felügyelete. Én azt mondom, hogy ez nem egy lényeges kérdés. A lényeges kérdés az, hogy minden szereplő, és ebből nem kihagyhatóak az ipar szereplői, de ugyanúgy nem kihagyhatóak - igaza van Pósán képviselő úrnak - az egyetemek vagy éppen az akadémiai kutatóintézetek sem, tehát az egész rendszer egységes egésszé álljon össze, ebből az egész rendszerből jöjjön ki az az eredmény, ami közösen használható. És persze, igaza van Pósán képviselő úrnak: nem oldja meg ez a javaslat a tudomány, a kutatás összes problémáját. Könnyen lehet, hogy például - ahogy Szekeres képviselő úr is mon dja - szükség lesz majd egy tudományos alaptörvényre is, amelyik a tudományos kutatást szabályozza, szükség lesz arra, hogy az alapkutatások területén megnézzük azt, hogy hogyan juthatunk előre. De arra, amire ez a törvény vállalkozik, az innováció, a felh asználható kutatás serkentésére, a versenyképesség növelésére, arra ez a törvény alkalmas. Végül még egy megjegyzést hadd tegyek: amikor megkérdezik azt, hogy Finnországban min alapulnak azok a hatalmas sikerek, amelyeket az innovációban, a tudományban és az oktatásban egyaránt elérnek, akkor azt mondják, hogy az egyik alapja ennek az, hogy a politikai élet szereplői és a szélesebb közélet szereplői között összefogás jött létre a legfontosabb teendők tekintetében. Legyen az új innovációs törvény az a pont, ahonnan kiindulunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy ilyen összefogás kiépítésében, ezért is köszönöm a tudományos bizottság ellenzéki tagjainak azt, hogy támogatták a javaslat vitáját. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban .) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a kétperces felszólalásokat; Pósán Lászlónak adom meg a szót, Fideszfrakció. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Elhangzott itt, hogy szükséges lenne majd kijelölni azokat a főbb stratégiai célokat, amelyek az innováció szempontjából meghatározóak lehetnek. Nos, én szeretném azt mondani, hogy ebben a Házban, ha jól emlékszem, talán négy évvel ezelőtt - vagy lehet, hogy három - volt már erről szó, konkrétan a nemzeti kutatási és fejlesztési programhoz kapcsol ódóan, ami a Széchenyiterven belül volt megnevesítve, hogy milyen nagy kutatási területek azok, amelyek a mai modern világban úgymond előbbre vihetik az ország szekerét. (18.30) Azt gondolom, hogy nyilván az idő halad. Lehet, hogy néhányat felül kell bírá lni, de olyan radikális és drasztikus elmozdulás nem történt az elmúlt kéthárom évben, hogy egy az egyben azokat fel kellene rúgni. Azt hiszem, nem arra van szükség, hogy új stratégiai célokat találjunk ki, hanem arra van szükség, hogy megnézzük, hogy azo k egyébként még használhatóake, jóke, vagy minden tekintetben felölelike azt a keretet, amit fontosnak tartunk, de az alapok ebből a szempontból, azt hiszem, le vannak rakva. A másik megjegyzésem pedig arra irányul, hogy eredmény - azt hiszem, Szekeres Imre fogalmazott így - az, amiből termék és szolgáltatás lesz. Nem vitatom; a kérdés az, hogy mennyi idő múlva, mikor. Ugyanis Molnár Albert képviselő úr mondta a következőket, hogy a publikáció önmagában nem eredmény. Én azt gondolom, hogy nagyon is fonto s eredmény. Csak szeretnék egy viszonylag régebbi példát említeni. Akkor, ha emlékeim nem csalnak, Kapolyi László volt az ipari miniszter, és nagy dérreldúrral Magyarországon bejelentették a hidegfúziót úgy, hogy szakmailag egyébként - mivel nem volt publ ikálva - nem volt kontrolllehetőség, hogy azt bárki ellenőrizni tudja. Ekkora nagy ballövést talán kár lenne elkövetni Magyarországon, mint ami akkor volt! Azt hiszem, hogy önmagában a tudományos publikáció
