Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
3647 az a mérnöki, közgazdászi tevékenység hiá nyzik, amely mentén gyakorlatiasabbá válna, sokkal jobb volna a kijelölt, illetve támogatott projektek hasznosulása. Ehhez a pénzügyi és a gazdasági ismeretek nagyon konkrét volta szükséges, és úgy érezzük, személy szerint én magam is, hogy a gazdasági tár cánál előnyösebb volna ennek a tevékenységnek az elhelyezése. Természetesen ezt nem lehet kizárólag egy tárcára koncentrálni, talán helyes a törvénynek az a megközelítése, hogy minden minisztérium és az Akadémia főtitkára is felelős a törvényben meghatároz ott célok teljesüléséért, és ehhez szoros koordináció szükséges. De ilyen irányítási struktúrával, amit a törvény itt valószínűsít, nem látom ezt biztosítottnak, és szeretném, ha a tisztelt kormányzó párti képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásá val jelzi az idő leteltét.) ezt a kérdést itt a parlament előtt is komolyan vennék, átgondolnák, hogyan is lehet ezt a magyar gazdaság, a magyar versenyképesség javára (Az elnök ismét csenget.) reálisan kamatoztatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványo s taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az oktatási bizottság állásfoglalását Szabó Zoltán alelnök úr ismerteti. DR. SZABÓ ZOLTÁN , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága a törvényjavaslatot egyhangú szavazással találta általános vitára alkalmasnak. Tisztelt Ház! Immár ötödik esztendeje annak, hogy az Európai Unió csúcsértekezlete Lisszabonban kitűzte azt az ambiciózus célt, hogy tíz esztendőn belül Eu rópa, az Európai Unió váljék a világ legversenyképesebb régiójává, és felvázolta az e cél eléréséhez vezető utat is, amely a teljes foglalkoztatáson és a teljes foglalkoztatás eléréséhez szükséges oktatáson, képzésen, továbbá a tudományos kutatáson, fejles ztésen és innováción keresztül vezet. Öt esztendő elmúltával elmondhatjuk, igen nagy a valószínűsége annak, hogy az Európai Unió által kitűzött határidőre ezt a célt az európai régió nem fogja elérni. Számos kérdésben mutatkozik nemcsak hogy lemaradás, de egyáltalán a megindulás hiánya is, hogy tudniillik azon az úton, amit az Európai Unió e cél elérése érdekében felvázolt, egyáltalán elindult volna Európa. Csak jelzésként említem meg, hogy az a GDP 3 százalékára rúgó K+F kiadás, amit az Európai Unió csúcsé rtekezlete a cél elérése érdekében nélkülözhetetlennek tekintett, alig néhány európai országban valósul meg, az Európai Unió átlaga nem éri el e tekintetben a 2 százalékot sem. Ha most azt tekintjük, hogy Magyarország hogyan áll ebben a kérdésben, hogyan á ll Európán belül az európai országok között, akkor azt kell mondanunk, hogy még ehhez képest is sajnálatosan le vagyunk maradva. Magyarországon a K+Fre fordított kiadás éppen csak hogy eléri, ha egyáltalán eléri a GDP egy százalékát, és ami talán a legnag yobb fájdalom, hogy ezt egy meglehetősen rossz struktúrában teszi. Míg az Európai Unióban és a lisszaboni célkitűzésben is az szerepel és az Európai Unióban is az érvényesül, hogy a K+F ráfordítások egyharmada a költségvetési, kétharmada pedig a versenyszf éra ráfordításaiból eredjen, addig Magyarországon éppen fordított a helyzet, még ebből az alig egyszázaléknyi ráfordításból is több mint kétharmad a költségvetés részesedése, és egészen elenyésző a versenyszféra ráfordítása. (17.50) Meggyőződésünk szerint az innovációs alap létrehozásáról szóló törvény, és a most előttünk fekvő törvényjavaslat a tudományos kutatásról, fejlesztésről, innovációról éppen ennek a - megítélésünk szerint - tarthatatlan állapotnak a feloldását szolgálja, éspedig jól szolgálja. Azo k a feladatok, azok a tennivalók és azok az intézményi struktúrák, amelyeket ez a törvény felvázol, elvezethetnek oda, hogy Magyarország legalább az Európai Unió átlagához belátható időn belül felzárkózzék a K+F ráfordítások tekintetében, és ami talán még ennél is fontosabb, ezt abban a megfelelőnek ítélt és a tapasztalatok szerint megfelelő szerkezetben tegye, amely az Európai Unióban is érvényesül.
