Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Pettkó András (MDF) - az egészségügyi miniszterhez - “Mikor nyernek bebocsátást?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
3634 feladat. De manapság szinte soha nem fordul elő, hogy szerződést kötnének az ilyen feladatokat ellátó civil vagy egyházi szervezetekkel. Építkezni, beruházni szinte lehetetlen, mert annyira lecsökkent a támogatási lehetőség, hogy csak töredék összegeket lehet megpályázni. Ezeknek a szervezeteknek az önrésze igen csekély, hiszen nonprofit, segítő tevékenységet látnak el, illetve látnának el. Ezért is húzódik évekig egy serdülőkre specializált drogrehabilitációs otthon létrehozása, gondolok itt a Tinitanyára. Pályázati úton jó esetben egy évben néhány millió forintot lehet elnyerni . Eközben az EUs építési szabványok megváltoztak, és szállodának tekintenek minden drogrehabilitációs otthont. Ez olyan költségekkel jár például egy budapesti építkezésen, hogy minden két drogbetegágy után egy föld alatti garázshelyet kell építeni 2 milli ó forintért. Két olyan esetről is tudok, ahol az akadálymentesítés érdekében liftet kell beépíteni 8 millió forintért, mert a működési engedélyt még egyemeletes épületre sem adják ki enélkül. Pénz nincs rá, pályázati támogatásra sincs esély. Közben a kapuk on dörömbölve bebocsátást kérnek a kábítószerfüggők, sőt, az otthonokat rendeletek kötelezik, hogy a Btk.elterelés céljából érkezőket akár soron kívül is vegyék fel. De kérem, hová, ha a bővítés ilyen akadályokba ütközik? Tisztelt Miniszter Úr! Mit tesz a tárca annak érdekében, hogy megfelelő számú ágy álljon rendelkezésre a drogfüggők kezelésére? Milyen segítséget nyújtanak a drogrehabilitációs otthonok bővítéséhez, építéséhez? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak. DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amint említettem már az előző megszólalásomban ebben a témában, 2002ben és 2003ban a drogbetegek szociáli s ellátásának területén jelentős férőhelyfejlesztés történt. Ennek megfelelően korszerű terápiás lehetőségek bevezetésével és a személyzet képzésével 400 férőhely működik jelen pillanatban. 2003ban a meglévő kilenc rehabilitációs otthon mellé két új intéz mény nyitotta meg kapuit. Az egyik a Görög Katolikus Egyház támogatásával, a másik pedig civil szerveződés formájában. A finanszírozásuk alapját - mint az előbb is említettem már - a szociális normatíva adja, ugyanakkor ehhez hozzájárul még az egészségügyi ellátásra biztosított krónikusbetegellátási támogatás is. Természetesen egyetértek azzal, hogy ennél nagyobb forrásokat is rendelkezésre kellene bocsátani ezeken a területeken, ugyanakkor alapvetően fontosnak tartom, hogy elsősorban ezeknek a betegségekn ek a megelőzésére fordítsunk legalább ugyanolyan gondot, mint adott esetben már a kábítószerfüggő utókezelésére. Ugyanakkor természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy ahol nem tudtunk a megelőzés eszközével élni, és valószínűleg kábítószerfüggők ma radtak az illetők, azok számára speciális, európai szintű, közfinanszírozott egészségügyi és egészségügyiszociális intézményeket kell létrehozni. Ebben, úgy érzem, valóban állami, önkormányzati, civil és egyházi forrásokat egyaránt kell alkalmazni, és egy etértek önnel abban is, hogy ennek a finanszírozása a jelenleginél magasabb is lehet. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezeket a finanszírozási összegeket a jövő évben is a lehetőségekhez mérten emelni tudjuk, és ez vonatkozik jelen pillanatban a z egyházi intézményekre is, amelyek nagyon jelentős szerepet játszanak ezen a területen. Reméljük, a közfinanszírozásból az ő finanszírozásuk december 5e után is lehetséges lesz majd.
