Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3534 huszo nnégyvalamennyi, a másik huszonháromvalamennyi - az az összeg, amit a kormányzat a jövő évre ezekre a leépítésekre szánt. Az ember először úgy elcsodálkozik, vane abban igazság, hogy vajon valóban ezeket a szolgáltatásokat, ezeket a juttatásokat miért t olja el egy évvel a kormány. Az első gondolat az lehetne, hogy ennek nincs költségvetési fedezete, és ezért érdekes, és lehet hogy ez állt a hátterében, hogy nagyon nem akarták bemutatni a hatástanulmányokat - utólag megkaptuk, nem tudom, képviselőtársaim néztéke. Mindazok a javaslatok, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek akár pénzügyi, akár szolgáltatási szinten, a 2005. évben 3,98 milliárd forintot igényelnek a költségvetéstől, a 2006. évben pedig 14 milliárdot igényelnek. Tehát ha összeadjuk a kettőt, akkor még a 20 milliárdot sem éri el, és ezzel szembe kell egy közel 50 milliárdos tételt helyezni, ami a leépítéseket ellentételezné. Tehát ha nagyon akarnánk, tudnánk forrásokat találni, ez elhatározás kérdése, de úgy látszik, hogy mégiscsak va n valami igazság abban, hogy nem csupán költségvetési indokok állnak annak a hátterében, hogy 2006ban indul ezeknek a programoknak a nagyobbik része. Tipikusan lehet erre mondani azt, hogy tudjuk, majd akkor mi lesz, de hogy addig mi lesz, azt azért homál y fedi. Én nyolc évig önkormányzati képviselő volt, mielőtt parlamenti képviselő lettem, és én akkor megfogadtam, amikor ide bekerültem, ha az önkormányzatokat érintő törvénykezés folyik, akkor az érintetteket kérdezem meg, hogy az adott törvényjavaslatról mi a véleményük. Habár nagyon rövid idő állt rendelkezésre, de hála istennek, az információs technika elég fejlett már az önkormányzatoknál is, pillanatok alatt el lehetett juttatni az ezzel kapcsolatos végső törvényjavaslatot. Amikor a múlt hét második f elében érdeklődtem, hogy mégis mi a véleményük, és a ceglédi humán szolgáltató irodába mentem, hogy tárgyaljunk a törvényjavaslatról, vane valamilyen módosító javaslat, akkor azzal fogadtak, hogy: képviselő úr, ez mind szép, de felejtse el, mert nem tudju k, hogy mi lesz jövőre, épp most postáztuk önnek azt a levelet, amelyben segítségét kérjük, mert egy Cegléd nagyságú város, 38 ezer lakos ellátórendszere fog a jövő évben lehetetlenné válni, hiszen a költségvetés alapján kiszámolták a részükre juttatandó p énzösszegeket, és kiderült, hogy 28 millió forint hiányzik. (12.40) Tehát mind a gyermekjóléti szolgálatok, mind a családsegítő szolgálatok megtartása, biztonságos működtetése kétségessé válik ezek kapcsán. Arról nem is beszélve, hogy azok az elkezdődött k istérségi közös tevékenységek, amelyek valóban térségben gondolkoznak, azzal ellentétes hatásúak, nyilvánvalóan ezek az önkormányzatok, amelyek egy adott régió központját képviselik, nem fogják más önkormányzatok saját nyűgét magukra vállalni, örülnek, ha önmaguk túlélik az egészet. Az ember még mindig gondolhatná azt, lehet, hogy ez egy egyedi probléma, lehet hogy rosszul számoltak, habár a többi önkormányzat részéről is még konkrét számolások nem történtek, de az a jelzés jött vissza, hogy baj lesz a műkö dtetéssel - és itt van jelentősége a prémiumévek programnak , nem tudnak hogy megélni. De gondolom, ahogy én, önök is megkapták a Szociális Szakmai Szövetség elnökségének a nyílt levelét. Úgy gondolom, hogy - Ferge Zsuzsát nagyon tisztelem a szakmaisága m iatt, és valóban szakmai alapon közelíti meg - ez a nyílt levél mintha szóról szóra azt írná le, mint amit én Cegléden tapasztaltam, hogy a költségvetési megszorítások és ezek nyomán a szociális törvény takarékosságra irányuló módosításai olyan mértékűek, hogy súlyosan veszélyeztetik a kormányzat által központi jelentőségűnek tekintett, európai uniós kötelezettségként is vállalt, szegénység és kirekesztés elleni küzdelmet, és utána tételesen a normatív támogatások változása ellehetetleníti a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok működését. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt: lehet, hogy tudjuk, mi lesz 2006tól, ha az éppen következő évi, a 2006. évi költségvetést előkészítő Pénzügyminisztérium úgy gondolja, akkor lehet, hogy majd ez be fog következni, de ho gy addig ezek a szolgálatok hogy fognak megélni, mennyiben fog sérülni a struktúrájuk, mennyiben fognak tudni megfelelni a feladatuknak, az egy kérdés. Ez volt úgy
