Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Bejelentés önálló indítványok sürgős tárgyalásba-vételéről - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkavállalók, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános v... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
3424 Foglalkoztatási Alapban lévő egyéb munkaerőpiaci eszközökön keresztül olyan juttatásokhoz lehet hozzáférni, amelyek együttesen dinamizálják ennek a folyamatnak a kialakulását. Egy mondatot mondanék a közmunkáról és a megvá ltozott munkaképességűekről. Ékes Úr! Abban az időszakban, amiről Filló úr is szólt, abban az időszakban, amikor megváltoztatták az elszámolási rendeket, a közmunka tekintetben beintegrált pénzek nagyságrendje a felét sem érte el annak, amit most, jelen id őszakban ez a kormány tesz. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni az általános vitában. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem je lentkezett, megkérdezem Csizmár Gábor miniszter urat, hogy kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. Jelzi a miniszter úr, hogy kíván, ezért megadom a szót. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztel t Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért élnék a lehetőséggel, mert ugyan itt is igazolódott az, hogy amihez a politikusok hozzányúlnak, abból nem biztos, hogy jó dolog születik, mert régen nem azzal foglalkoznak, ami az előterjesztés, hanem minden mással, ami eszükbe jut az ügy kapcsán. Én mégsem szeretnék ezekről a minden másról elhangzott mondatokról szólni, hanem kifejezetten csak az előterjesztéshez kapcsolódó néhány megjegyzéshez szeretnék reagálni azért, hogy azon kevés hallgató, aki hallgatj a a vitát, ne gondolja úgy, hogy minden pontosan hangzott el, néhány kiigazítást szeretnék tenni. Az első, hogy teljes mértékben egyetértek Ékes József és Bernáth Ildikó képviselőtársaimmal, hogy itt kéne ülnie az oktatási miniszternek, a 46 évvel ezelőtt i oktatási miniszternek. Igen, Pokorni Zoltánnak, Pálinkás Józsefnek itt kéne ülni és szembesülni azzal, hogy az akkori döntések mit produkáltak. Mert az az adatsor, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony felsorolt, tökéletesen mutatta a 46 évvel ezelőtti döntések eredményét. Jó lenne, ha nemcsak az adatokat, nemcsak a jelenséget mutatnánk be egymásnak, hanem azt is, hogy ez milyen döntés következményeként alakult ki. Való igaz, nem az adott pillanat adatait, hanem az előtte lévő folyamatot is hozzá kell te nni ahhoz, hogy lássunk pontosan. Az utófinanszírozás ügyével kapcsolatban többen fölvetették, hogy miért van az, hogy csak 9 hónappal később kapja meg a munkáltató. Először is magáról a 9 hónapról el kellett volna mondanom a szóbeli kiegészítésben, hogy a 9 hónap azon tapasztalatra és bizonyos kutatások eredményére épül, hogy körülbelül 8 hónap az az időszak, amikor egy pályakezdőre azt lehet mondani, hogy beválik; el lehet dönteni, hogy alkalmas lesze a feladatra vagy sem. Körülbelül ez az idő kell munká ltatónak és munkavállalónak az összeszokásához. Ezért lőttük be az időszakot úgy, hogy legalább 9 hónap legyen. Azért van ez az utófinanszírozási modell, hogy a munkáltató mindenképpen abban legyen érdekelt, hogy 9 hónapig ott legyen a fiatal. Ehhez társul egy plusz 3 hónapos továbbfoglalkoztatási kötelezettség. De gondolják végig, ha havonta vagy negyedévente kifizetésre kerülne ez a járulékkedvezmény, vajon lennee érdekeltsége a munkáltatónak 9 hónapig foglalkoztatni az illetőt. Nem lenne, mert 3 hónap u tán is vagy 6 hónap után is el lehetne köszönni a fiataltól. Ezért van a 9 hónap, ezért van az utófinanszírozás, mert egyébként ellenőrizhetetlenné válna a rendszer, és az érdekeltség nem teremtődne meg a 9 hónapos foglalkoztatásra. Ugyan Balsay képviselőt ársam már elment, de többször hivatkozott arra, hogy én bizonyos megnyilvánulásokban gesztus értékűnek neveztem a javaslatot. Valószínűleg nem figyelt oda arra, hogy én ezt hogy fogalmaztam meg. Azt mondtam, hogy leginkább hatását a pályakezdő fiataloknál érzékelem, és inkább gesztus értékűnek az 50 év feletti tartós munkanélküliek esetében gondolom. Miért is? Azért, mert az 50 év feletti tartós munkanélküliek esetében már több más eszköz alakult ki, amivel ezt a problémát kezeljük, és valóban nem a társada lombiztosítási járulékkedvezmény fogja
