Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Bejelentés önálló indítványok sürgős tárgyalásba-vételéről - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkavállalók, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános v... - ELNÖK (Harrach Péter): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3408 Fontosnak tartjuk azt is, hogy minél hamarabb bekerüljenek a munkaerőpiacra azok a több nyelv et beszélő és szakmával vagy diplomával rendelkező fiatalok, akiket arra biztattunk - nemcsak a szüleik, hanem mi is , hogy tanuljanak, mert az Európai Unióban szükségük lesz rá. Egyre nagyobb méretet ölt - főleg az ország nyugati területéről - a nyugati országokban, Európa más országaiban való alacsonyabb szintű és helyi viszonyok között alacsonyabb bérért való munkavállalás. Ez magában hordozza a veszélyét annak, amit el akarunk kerülni, hogy képzett és több százezer vagy millió forintért képzett fiatalo k tömegei hagyják el az országot. Ez mindenképp elkerülendő, ezért is hasznos. Nem hasznos viszont az, hogy egy évvel később vagy kilenc hónap plusz három hónappal később kerülhet sor a támogatásnak a munkáltatóhoz való eljutására. Szeretnék szólni egy oly an csoportról is, amelyről rendszeresen és sok alkalommal megfeledkezünk. Ezek a közalkalmazottak, köztisztviselők. Egy másik törvény foglalkozik ezzel a témával. A következő órákban erről lesz szó, és remélem, hogy alaposan kitárgyaljuk. Nem olcsó államot , hanem hatékony államot ígért mindegyik, parlamentbe jutott politikai erő. A hatékonyság nem feltétlenül 60 vagy 70 ezer munkaerő elbocsátásával, létszámzárlatokkal, vezető tisztségviselők kiugróan magas díjazásával és közalkalmazottaknak pedig az elbocsá tásával jár. Valóban, ahogy képviselőtársam is beszélt erről, ugyanebben az időszakban tárgyalunk más, olyan foglalkoztatáspolitikai eszközöket, amelyek gyógyírként vagy gyulladáscsökkentőként hathatnak a lázas munkaerőpiacra. Nem igazolódott be az a tétel , amelyet a kormány a kezdet kezdetén vállalt, hogy 400 ezer új munkahelyet létesítünk. Erre szavamat adom - nem én, hanem a megválasztott miniszterelnök. Ezt követően ma arról beszélnek egyes képviselőtársaink, hogy plusz 50 ezerben van a kormány. Én ezt kétlem. (Közbeszólásokra:) Nem csak én kétlem, mert az nem lenne elegendő. A közbeszóló képviselőtársaimnak mondom: a kezemben van “A munkaerőpiaci helyzet alakulása 2004 második felében”, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat részletes adataival. Nem tarto m helyesnek azt, ha becsapjuk önmagunkat. Ma Magyarországon - és ez is ehhez a napirendhez tartozik, a helyes kiindulóponthoz - a regisztrált munkanélküliek számítását a Központi Statisztikai Hivatal pontosan és számomra is elfogadható módon végzi. Ugyanak kor ez a reális, a valóságos munkanélküliségtől mintegy 810 százalékkal eltér, a reális, valóságos munkanélküliség 810 százalékkal magasabb. Ha nem ezzel számolunk, akkor önbecsapást végzünk. Ezekből az értékekből pedig számolni azt, hogy hány új munkahe ly létesült, nagyon ingoványos és csalóka talajra viszi a mindenkori kormánypártokat. A FideszMagyar Polgári Szövetség véleménye szerint vissza kell térni arra a pályára, amelyben támogattuk a családokat; a család mint a gyermeknevelés alapintézménye, a c salád mint azon vállalkozás, ahol az oktatásranevelésre, a pályára való juttatásra a legtöbb támogatást nem segélyből, hanem a munkáért elvégzett jövedelemből kell biztosítani. Vissza kell térni arra a pályára, amely nem foglalkoztatáspolitika, hanem anna k egy teljesebb kategóriája, ahhoz a gazdaságpolitikához, amely a kis, közép, mikro- és családi vállalkozásokat helyezi fókuszba, hiszen nekik kell a legtöbb foglalkoztatottat fenntartani, eltartani, és nekik kell a jövedelmet biztosítani. Ma Magyarorszá gon a pozitív egyenlegnek, a fejlődésnek alapvető motorja az a 7080 multinacionális cég, amely rendkívül hasznos, eredményes gazdasági tevékenységet végez. Ideje lenne felzárkóztatnunk a hazai kis- és középvállalkozásokat, hogy épp a legfontosabb területe n, a munkaerőpiac területén tegyenek határozott lépéseket. Elhangzott a Munkaerőpiaci Alap, és vizsgáltuk ennek a 2003. évi teljesülését is. Jó, ha tudják a kedves jelenlévők, nem csak a munka világában - ahogy fogalmaznak egyesek - élők, hogy ezt 2:1 ará nyban a munkáltatók, illetve a munkavállalók adják össze, és törvényi keretek között mi döntünk, illetve egy bizottság, valamint a miniszter úr, ennek a felhasználásáról. Célszerű lenne ezekben a munkaerőpiaci alapokban olyan irányt kialakítani fokozatosa n, amely minél nagyobb kört von be, nem a segélyezés, nem az utólagos gyógykezelés tekintetében - olyan értelemben, hogy
