Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) - a legfőbb ügyészhez - “Sajtószabadság vagy pártpolitika” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész:
3350 3. Figyelembe vettee legfőbb ügyész úr ezeket a szempontokat döntése meghozatala során? (Taps az SZDSZ sora iban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Képviselő úr, kérem szépen figyelembe venni, hogy három perc áll rendelkezésére. Az interpellációra Polt Péter legfőbb ügyész úr válaszol. DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képvis elő Úr! Elöljáróban szeretném biztosítani a tisztelt Házat arról, hogy az alkotmány és a törvények által garantált sajtószabadságot a Magyar Köztársaság ügyészsége nem korlátozza. Ami a képviselő úr által felhozott ügyet illeti: kérem, engedjék meg, hogy a z objektív véleményalkotás érdekében néhány tényt és az eljárás alapjául szolgáló néhány jogszabályt ismertessek. Ami a tényeket illeti: a büntetőeljárás alapjául szolgáló, sajtóban megjelent levél első mondata többek között szó szerint azt tartalmazza, ho gy “a fenti számú, titkos nyomozásban keletkezett telefonlehallgatás anyagait leplezett meghallgatásokról készített jelentéssel állásfoglalás végett felterjesztem”. A levél a továbbiakban ismételten hivatkozik az ügyben folytatott titkos információszerzésr e és az ebből keletkezett adatokra. Az ügyben illetékes ügyészi szervek eljárása alapjául a következő jogszabályi rendelkezések szolgálnak. Az államtitokköri jegyzék 46. pontja szerint államtitok a rendőrség szolgálatának konkrét személyre, illetve ügyre v onatkozó titkos információgyűjtő tevékenysége során keletkezett adat. A rendőrségről szóló törvény kimondja, hogy a titkos információgyűjtés során beszerzett adat, az információgyűjtés ténye - hangsúlyozom: ténye - és technikai részlete államtitoknak minős ül. A Btk. államtitoksértés bűntettéről szóló paragrafusa büntetni rendeli azt is, aki a tudomására, illetőleg birtokába jutott államtitkot illetéktelen személyek részére hozzáférhetővé teszi; jelen esetben ez szolgált az eljárás alapjául. Végül, de nem ut olsósorban szeretnék hivatkozni a sajtótörvényre is, amely kimondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt. Az elmondottakból következően az ügyészség okszerűen, a törvényi előírásoknak megfelelően, nem közérdekű adat nyilvános ságra hozatala, hanem államtitoksértés bűntette miatt emelt vádat. Természetesen a bírósági döntés még hátravan, azonban ez a vádemelés legitimációját nem kérdőjelezheti meg, akármilyen döntés is születik. A szóban forgó ügy tehát bűnügy, politikai alapja vagy vonatkozása nincs és nem is lehet. A képviselő úrnak nyilván tudomása van arról, hogy a közelmúltban ítéltek újságírókat szabadságvesztés büntetésre jogerősen ügyészi közreműködés nélkül, mert magánvádas ügyekről volt szó. Tehát van olyan lehetőség a magyar jogban, hogy újságírókat publikációjuk miatt törvénysértés esetén akár szabadságvesztésre is ítéljenek. A jogalkalmazót azonban kizárólag a tételes jog előírásai, az alkotmányos rend betartása vezetheti, ezen túlmenően semmilyen más körülményt nem m érlegelhet, hiszen akkor ő maga sértene törvényt. A törvényalkotónak van lehetősége arra, hogy a kor követelményeivel a jogszabályokat összevesse, és annak megfelelően változtassa a büntetőjog határait, ahogy azt a követelmények előírhatják. Ami pedig az ü gyészségnek és saját személyemnek is talán a sajtószabadsághoz való viszonyulását jellemzi, ezzel kapcsolatban egyetlenegy ügyre hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét. Nem sokkal azt követően, hogy Göncz Árpád elnök úr engem legfőbb ügyésznek jelölt és a parlament megválasztott, az ügyészség ejtette a Postabankügyben a VIPlistákat nyilvánosságra hozó újságírók ellen megemelt vádat, azért, mert úgy gondoltuk, hogy a törvény ezt lehetővé teszi. Úgy gondolom, az ügyészségnek kötelessége a sajtószabadságot is védeni, ugyanakkor azonban az állam részéről felmerülő büntetőigénynek is eleget kell tennie. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
