Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
3328 hogy sokan aszerint foglalnak majd állást ebben a kérdésben, hogy melyik oldalhoz tartoznak, milyenek a pártszimp átiái. Pedig itt nem pártszimpátiáról, hanem nemzeti sorskérdésről van szó. Arra kérem miniszterelnök urat, annak ellenére, hogy nem érintette ezt a nagyon fontos kérdést, a kormány tegyen meg mindent annak érdekében - tudjuk a kormány álláspontját, ettől függetlenül , hogy minél többen menjenek el szavazni, és akik elmennek, azok kellő számú és kellő minőségű információk birtokosai legyenek. Tegyen meg mindent ennek érdekében, ahogy ezt megtette az európai uniós népszavazás előtt, amikor erre külön kerete t biztosított és egy közalapítványt hozott létre a népszavazás eredményessége és érvényessége érdekében. Vagy ha nem is ilyen volumenű és mélységű tájékoztatást, de igyekezzen minél nagyobb tájékoztatást adni, mert felelős választ, érvényes, eredményes, ig az magyarhoz méltó választ a magyarság csak így képes adni. Kérem, hogy a kormány és a kormánykoalíció mindent tegyen meg ennek érdekében a hátralévő két hétben, ami nem sok, de talán még sok mulasztás pótolható. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) EL NÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Göndör István frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. Frakcióvezetőhelyettes úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szó t. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr által említett első tárgykört nem kellene azért olyan gyorsan átlépni. Évtizedes szándékunk volt, hogy csatlakozhassunk Európa fejlettebb részéhez. Csatla koztunk a NATOhoz, képviselőtársaim, s ez erősíti az elvárásainkat a biztonságpolitikával kapcsolatban, és elvárjuk, hogy segítsenek, ha bajban vagyunk. De kötelezettségeink is vannak. A kötelezettség azt jelenti, hogy részt kell vennünk olyan akciókban, amelyekben a szövetség más tagállamai is részt vesznek. Nem lennék büszke, de azt hiszem, Magyarországon sokan nem lennének büszkék arra, ha ránk süthetnék azt a bélyeget, hogy mi csak akkor tartjuk a markunkat, ha nyerhetünk egy üzleten, viszont nem jelen ünk meg akkor, amikor kötelezettséget kell vállalni. Amikor Magyarországon arról döntött a társadalom, hogy piacgazdaságot épít, az együtt járt azzal, hogy tudomásul vette, privatizálni kell azt a hatalmas állami vagyont, amely Magyarországon volt. Ezt a m indenkori kormányok törvényi szabályozás alapján hajtották végre és nem ad hoc, nem véletlen ötletek alapján. A portfóliót konkrétan meghatározták a törvények, hogy minek hány százaléka tartható állami kézben és mit kell ott tartani. Tehát törvény kötelez a vagyon értékesítésére. Amit mi, országgyűlési képviselők tehettünk, az az ellenőrzés, az átláthatóság, a nyilvánosság, amit többször megtettünk módosító indítványainkban. S azt hiszem, a mai napig ezt a célt szolgálja a négypárti felügyelőbizottság intéz ménye. Képviselőtársaim, nem az a gond, ha értékesítés van, hanem az, hogy vane megfelelő szabályozás, amely garanciákat ad arra, hogy a verseny érvényesüljön és ne lehessen ezzel visszaélni. Jelesül, amiről szó esett: a Tankönyvkiadó mindössze már csak a piac 36 százalékát tartotta kézben. S azt gondolom, amikor kiírják a pályázatot egyegy tankönyv elkészítésére, akkor mindannyiunknak az az érdeke, hogy az a lehető legolcsóbban készüljön el, tehát versenyezzenek a nyomdák azért, hogy ki készíthesse el a tankönyveket. Az árstabilitás és a Nemzeti Bank kérdéséről: egyikünk sem vitatta kormánypárti oldalon, hogy a Nemzeti Bank legfőbb feladata az árstabilitás, de mindig is hangsúlyoztuk, hogy együttműködésnek kell kialakulni a kormány gazdaságpolitikáját ill etően. Képviselőtársaim! Keményen vitatkozom Varga Mihállyal, hogy a mai magyarországi magas kamat - de mondhatom, már több hónap óta, sőt éves távlatban is - nem jó a magánembernek, nem jó a kis- és közepes vállalkozónak, és nem jó a nagyvállalatoknak sem . De folytatom: mit jelent az az erős forint, amit el kell szenvednie a magyar exportőröknek, s rajtuk keresztül mindazoknak a kis- és középvállalatoknak, amelyek beszállítanak?
