Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3272 Ehhez jó munkát kívánok mindannyiunknak, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most megadom a szót Csapody Miklósnak, az MDFképviselőcsoport vezérszónokának. DR. CSAPODY MIKLÓS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a sz ót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy miniszterelnök úr nincs jelen, mert a négy parlamenti pártnak azért négy vezérszónoka van, bár miniszterelnök úr a múltkor azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum álláspontját már ismeri. Az MD F úgy látja, hogy az a szó, az a fogalom, hogy nemzetpolitika, a '90es évek óta más tartalommal telt meg, mint amiről itt beszéltünk. Persze hogy a szó nemes értelmében nemzetpolitika a hazai szétszakadt társadalom szociális egyesítésének programja, persz e hogy nemzetegyesítési politika a szétszakadt családok lehetőség szerinti újraegyesítése, de, tisztelt Országgyűlés, nemzetpolitikán nem a politikát, nem az ország vezetését és kormányzását értjük, nemzetpolitikán kizárólag az anyaország és a határon túli magyarok közti sokféle kapcsolat rendszerét értjük. Ezért tehát olyan konkrét lépésekről kívánok inkább beszélni, amelyeknek megtételét az állampolgársági népszavazás eredményétől függetlenül is szükségesnek tartjuk. Ezért szeretnék ebben a vitában, tiszt elt Országgyűlés, a heves érzelmekre hatni. Nem a könnyekre és a meghatódásra gondolok, hanem egy másfajta szenvedélyre, az értelemére. Azoknak a képviselőtársaknak és azoknak a választóknak az értelmes reményére, akik nem a csodaszarvast űzik, hanem a köz eli és kézzelfogható, egyszerű megoldásokat keresik; akik nem váltak áldozataivá sem a tájékozatlanság illúziókkal teli romantikájának, sem pedig az irigységnek és a kenyérféltésnek, de a százmilliárdos pluszköltségeket felröppentő riadalmaknak sem. Az új magyar nemzetpolitikáról szóló gondolatcserében azokhoz beszélek, akik nem adták fel a józan ész szenvedélyét ebben a lassan katasztrofális méreteket öltő összevisszaságban sem. Tisztelt Országgyűlés! Végre radikálisnak kell lenni, ez pedig illúziókkal és riadalmakkal nem megy. Radikálisnak lenni nem azt jelenti, hogy a lelkek nemzeti húrjain átszellemült arccal, ámde a pártérdek ujjával pengetve játszunk, úgy, hogy közben a nemzeti felelősségérzet rogyasztó súlya még a televízión át is meglátszik rajtunk. Radikálisnak lenni nem ezt jelenti, hanem a gondolkodás bátorságát, annak tisztességét, hogy képesek vagyunk a legjobb megoldást megtalálni, hiszen a szülőföldstratégiában állítólag mindnyájan egyetértünk. De ha erre nem vagyunk képesek, kérem, ne mondjuk a mai politikai osztályról, hogy elit. “A politika ma mindent helyettesít: a színházat, festészetet, irodalmat.” - mondja a lengyel Kapuściński. „Helyettesít és bevezeti a bóvli, a giccs uralmát, az intrikák, az arrogancia és a tahóság uralmát. Olyan hata lmat, amelynek egyetlen célja, hogy önmagát ráerőltesse másokra, tolakodóan, erőszakosan, mindenáron.” Tisztelt Ház! Ha mi nem így akarunk a magyar nemzetstratégiáról gondolkodni és beszélni, ha nem önmagunkat akarjuk a másikra ráerőltetni, akkor szóljunk világosan; nem saját pártunk nevét minden mondatban legalább kétszer elsütve, viszonttámadó ötleteinket pedig újabb és újabb színes mosóporcímkékkel reklámozva, hanem végre egyértelműen. Kezdjük ezért magával a nemzetpolitikával! Kelle nekünk új nemzetpol itika? Meggyőződésem, hogy nem kell. Nem kell, mert Antall József stratégiai alapvetésének integrációs céljai teljesültek, a velük összefüggő szomszédságpolitikai és a határon túli magyarságot illető feladatok pedig uniós tagságunk új körülményei között is állandó, folyamatos feladatok maradnak. A magyar nemzetpolitikában nincsen tehát szükség újabb nagyívű koncepciókra és újabb körmönfont elméleti alapvetésekre, hacsak nem akarja bárki is közülünk felmondani az egyetértést; hacsak nem akarja valaki a szülő földön maradás támogatása helyett, mondjuk, a Kárpátmedence magyarlakta területeinek kiürítését, akár saját szavazóinak
