Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3273 összegyűjtésére, akár a munkaerőpiac hiányának pótlására, akár pedig súlyosbodó demográfiai deficitünk kiegyenlítésére. Ez is lehetsége s, de akkor ki kell mondani, hogy mi a németek példáját követjük, akik kiürítették az erdélyi szász vidékeket, fölhagyták a nyolcszáz éves falvakat, városokat, templomerődöket, temetőket, és azóta is milliókat költenek az otthagyott múlt alapos tudományos, történelmi és néprajzi feldolgozására. De mi nem ezt akarjuk. Az is kimondható persze, hogy nemigen tudjuk, hogy pontosan mit is akarunk a határon túli magyarsággal, mert kizárólag önmagunkkal vagyunk elfoglalva, nem kell ide román, ukrán és a többi, mert azt hisszük, hogy ha segítünk, akkor csökken majd a nyugdíj, a társadalombiztosítás, csökken a családi kassza, vagy ahogyan azt korábban az egyik miniszterelnök mondta - klasszikust csak pontosan , hogy maga “a helyzet csökken”. Ha már muszáj, segítgetün k, aztán lesz velük, ami lesz, az Unió pedig majd megoldja a dolgot, és hátha minden jóra fordul. Ennek kimondásához is bátorság kell, megüzenni Kárpátalja és a Vajdaság magyarságának, hogy nem kelletek, boldoguljatok, ahogy tudtok, de akkor ezt, tisztelt Országgyűlés, meg kell mondani. Mi azonban ugye, nem így gondolkodunk? Hiszen, ugye, meghirdetett közös nemzetpolitikánk alapja az, ami egyedül természetes. Az, hogy ha mindenkinek joga van ott élni, ahol akar, akkor érdekes módon ott is van joga teljes él etet élni, ahol született, és ahol nemzete több mint ezer esztendeje él. Mi, a négy párt ezt hívjuk szülőföldstratégiának, ez pedig nemcsak méltányos és emberi, de bölcs nemzetpolitika is. Az illúziók és a riadalmak között tétovázó magyar választóknak mon dom: ha egy nemzet lakóterületét a centrum és a periféria viszonyában nézzük, akkor a megmaradt Magyarország a centrum, és az elszakított területek jelentik a perifériát. A centrum pedig akkor erős, ha a periféria is erős. A centrum akkor biztonságos, ha a perifériát nem az etnikai konfliktusok, nem a kisebbség kulturális alávetettsége, nem a szabadsághiány és nem a nyomor jellemzi, hanem a nemzeti önazonosság őrzése, a kultúra és az oktatás fejlődése, az autonómia és a biztos gazdasági egzisztencia. Ez ped ig már nemcsak magyar érdek, de érdeke a többségnek, mi több, az Európai Uniónak is. A vajdasági Keszég Károly írta a megtizedelődött vajdasági kulturális élet Végvári panoptikum című könyvének olvasóihoz. Idézem: “Mert tudd: egy eltűnő magyar sziget korra jza és kórképe van előtted. S ne feledd: a végek eltűnésével a hátországhoz lép közelebb a vég.” Nem új nemzetpolitikára van tehát szükségünk, tisztelt képviselőtársaim, hanem a szülőföldstratégia új és valóságos tartalommal való megtöltésére. Ennek a pol itikának kell ma új lendületet adni. (15.20) Az MDF változatlanul támogatja a határon túli magyarok európai boldogulását a szülőföldön, támogatja a határokon átívelő nemzeti újraegyesítésnek az Unión belüli programját, és tá mogatja a magyarmagyar kapcsolatok közvetlenné tételét is mindaddig, amíg szomszédaink mindegyike tagja nem lesz az Uniónak. Ebben eddig sem volt vita. A magyar államnak azokat a nemzetpolitikai kudarcait azonban, amelyeket az elmúlt másfél évtizedben saj át kormányaink önhibájából kellett elszenvednünk, eddig sem a konszenzusos szülőföldstratégia okozta, nem a felfogás helyessége, hanem a gyakorlat fogyatékossága, az önzések és érzéketlenségek. Mulasztásaink kezdetben a kormányzati tapasztalatok hiányából és az indokolatlan jóhiszeműségből, később pedig tehetetlenségből, pártpolitikai rövidlátásból vagy éppen megfontolatlanságból fakadtak. Az elmúlt évek tétova helyben járásai miatt mára kialakult helyzet azonban az előző kormány öröksége a leginkább, amié rt a legnagyobb személyi felelősség az előző külügyminisztert terheli.
