Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3271 összehasonlítjuk a mai helyzetet a rendszerváltás utáni időkkel, azt kell hogy megállapítsuk, hogy ott is nagyon komoly előrelépés tapasztalható ezer területen. Tisztelt Országgyűlé s! Magyarország mozgástere óriásit tágult az elmúlt időszakban, hiszen az Európai Unió és a NATO, amelynek tagjai vagyunk, a világ két legbefolyásosabb hatalmi centruma, és ott vagyunk, képesek vagyunk befolyásolni a döntéseket. Kis országból közepes orszá g lettünk. A kérdés már csak az, hogy mit kezdünk ezzel a megnövekedett lehetőséggel. Amikor a kisebbségek sorsáról beszélünk, ha az Európai Unión kívül lennénk, semmi esély nem lett volna arra, hogy a mostani alkotmányos szerződés utalást tegyen a kisebbs égekre mint az egyik legfontosabb európai értékre. Azáltal, hogy Magyarország az Európai Unióba bekerült, ezt elértük, és büszke vagyok rá, örülök neki. Megint csak egy dilemmát fogalmaz meg ez az eredmény is: hogyan tudunk sikert elérni? Csendes, normális diplomáciával, amely tán kevésbé lángol, kevésbé füstölög, vagy pedig az asztal verésével, hangoskodással, amelynek lehet, hogy sokan örülnek, de a siker esélye tán csökken, tán kevesebb. Mit kezdünk ezzel a megnövekedett mozgástérrel? Figyelembe vesszüke más országok érdekeit? Amikor a bővítésről beszélünk, már most hallom olyan politikusoktól, akik korábban azt mondták, hogy milyen felháborító, immorális dolog a korábbi európai uniós tagoktól, hogy nem akarnak többet fizetni, hogy a korábbi kapók nem ak arnak kevesebbet fizetni, most épp tőlük hallom azt, hogy persze kell a bővítés, csak Magyarország ne kapjon kevesebbet. Úgy gondolom, ez összeegyeztethetetlen logika. Magyarországgal szemben szolidaritást várunk el másoktól, és ugyanilyen szolidaritást ke ll nyújtani mások felé is. Megbízható országnak látnake bennünket? Megbízható országnak látjáke Magyarországot, olyan országnak, amellyel érdemes szövetkezni? Amikor Irakról döntöttünk, és a Fidesz “segítségével” úgy döntöttünk, hogy nem fejezzük be a vá llalt missziót, azt gondolhatják sokan, hogy ennek azok az európai uniós országok, amelyek nem vettek részt a misszióban, örülni fognak. (15.10) Úgy gondolom, hogy ez nem így van, ahogy a vörösingesek Gerébet sem szerették, úgy gondolom, hogy azok számára is, akik nem vettek részt a misszióban, egy olyan kép alakul ki Magyarországról, amely nem eléggé megbízható, amellyel nehéz szövetkezni. A kettős állampolgárság kérdését most csak ebből a szempontból vizsgálnám meg, mert nagyon sokat beszéltünk erről. Ami kor Magyarország tárgyalta az európai uniós tagságot, részben Orbán Viktor volt miniszterelnök úr vezetésével, részben pedig a mostani két kormányfő vezetésével, akkor egyik miniszterelnök sem, Orbán Viktor sem mondta azt, hogy Magyarország 15 millióval ak ar csatlakozni az Európai Unióhoz. Azt mondtuk, hogy 10 millióan akarunk csatlakozni, és most mintha egy kicsit megint simliskedne Magyarország, és kitaláljuk, hogy most már bent vagyunk, meg lehet változtatni a szabályokat, most hozzunk egy olyan törvényt , hogy anélkül, hogy erről bárkivel konzultáltunk volna, 15 millióan menjünk be. Azt mondom, hogy továbbra is maradjunk annál a régi koncepciónál, amelyet együttesen elhatároztunk, hogy segítsük hozzá minden szomszédunkat az európai uniós tagsághoz, és akk or Románia a másfél milliós magyarságával, Horvátország a kisebb létszámú, de még mindig számottevő magyarságával velünk együtt tud kettős állampolgárként - tehát vagy magyar, vagy román, vagy horvát és európai állampolgárként , az Európai Unió teljes jog ú tagjaként oda utazni, ott dolgozni és ott élni, ahol kíván. Tisztelt Országgyűlés! Az életben az eredményes, aki jól határozza meg a lehetőségeit, és azokat a lehetőségeit, amelyek vannak, kihasználja. Ezt javaslom Magyarországnak, ezt javaslom a magyar nemzetnek is, hogy pontosan mérjük fel a lehetőségeinket, ne hazudjunk ezentúl, mert úgysem hiszik el, és nem tudunk teljesíteni. De azokkal a lehetőségekkel, amelyeket jól felmértünk, alapos munkával, éljünk őszintén, becsületesen.
