Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3270 tisztelt Országgyűlés, miközben az oktatási miniszter azon kísérletezik, hogy reformokat hajtson végre ennek érdekében, még mindig ott tart az ok tatáspolitika, hogy arról kell vitatkoznunk, hogy helyese, ha egy elsős vagy másodikos nebuló kape osztályzatot, hogy kelle a testnevelést osztályozni, amely csak arra jó, hogy egy ducibb gyerek önbizalmát tönkretegye. És máris egy olyan embert hozunk l étre, vagy olyan emberhez járulunk hozzá, aki a munkaerőpiacon már kevésbé hatékony. Vagy beszéljünk az egészségügyről, mert a munkaerőnek egészségesnek is kell lennie. Miközben a Fidesz a Munkáspárttal együtt arra buzdítja a szavazóit, szavazzanak igennel , hogy ne lehessen többletpénzhez juttatni az egészségügyi intézményeket... - abban egyetértettünk, hogy az államtól nem várható el, hogy adók növelésével javítsa föl az egészségügy pénzügyi állapotát, tehát külső pénzhez kell hozzáférni. Még mindig vannak pártok, amelyek ezzel szembe mennek, aminek következménye persze az adók növelése, amelynek következménye a több teher a vállalatokon és a munkaerőpiaci helyzet nagymértékű romlása. Még mindig, amikor az oktatásról beszélünk, ha szabad erre visszatérni e gy gondolat erejéig: tudunke kellő modern információt nyújtani a magyar emberek számára? És ebben az információtechnológiának hihetetlenül komoly szerepe van. Az információ hatalom. Én nagyon örülök annak, hogy a kormánynak sikerült kiaknáznia azokat a le hetőségeket, amelyek tényleg abból adódnak, hogy a lemaradás, az úgynevezett digitális szakadék viszonylag rövid időn belül csökkenthető. Örülök annak, hogy Magyarországon 2006 tavaszára 4 ezer epont létesül, örülök annak, hogy 2006 nyarán minden negyedik magyar háztartás kapcsolódni fog az internethez, és hadd ne soroljam. Ezek mindmind nagyon fontos adalékok ahhoz, hogy a magyar gazdaság javuljon. Említettem a rosszkedvet, említettem az agressziót, ami, úgy érzem, eluralja az országot. Tisztelt képvisel őtársam, nem csak Kövér László iménti felszólalása nyomán mondom azt, hogy ez a rosszkedv, ez az agresszió, ez a türelmetlenség ebből a Házból jön. Ebben a Házban vagy ehhez a Házhoz kapcsolódva hangoznak el olyan hozzászólások, amelyek az ország egy részé t ki akarják rekeszteni a nemzetből, amikor a nemmel szavazókra azt mondják, hogy az nem becsületes, azt mondják, hogy az nem magyar. Persze, aki ezt mondja, annak válaszolnia kellene arra a kérdésre, hogy amikor két évvel ezelőtt ő mondta azt, hogy nem, a kkor vajon ő nem volt magyar, ő nem volt becsületes. Egyáltalában illike ilyet mondani ebben a Házban vagy ezen a Házon kívül? Nem lehetnee azt tudomásul venni, hogy az a szó, hogy politikai párt, hogy párt a latinból azt jelenti, hogy a nemzetnek egy ré sze? Tehát tisztelhetjük, megbecsülhetjük egymás álláspontját abból kiindulva, hogy mindenki a nemzet egészének a javát akarja, azt szeretné, hogy ennek az országnak, a magyarságnak jobban menjen, és csak a koncepciók versengenének ahelyett, hogy megpróbál nánk egymást az agyagba döngölni. Tisztelt Országgyűlés! Miután a vitanap címe “Új nemzetpolitika belföldön és külföldön”, érdemes beszélni a nemzetpolitika nemzetközi összefüggéseiről, annál is inkább, mert itt valóban szükség lehet egy új megközelítésre. A rendszerváltást követően kialakult egyfajta konszenzus, amely nem volt soha igazi konszenzus, de lényegében mégiscsak egy hármas prioritásról; arról, hogy Magyarországnak teljes mértékben integrálódnia kell a nemzetközi integrációs szervezetekbe; abban, hogy Magyarországnak egy olyan szomszédpolitikát kell létrehoznia, amely történelmi ellentéteken túllépve együttműködést, ha nem barátságot hoz létre Magyarország és a szomszédai között, és természetesen hogyan tudunk segíteni a határon túli kisebbségnek. Ha megnézzük ezt a hármas célkitűzést, azt tapasztalhatjuk, az első célkitűzésünk, az integráció teljes egészében megvalósult. A szomszédságpolitika tekintetében óriásit léptünk előre. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémák. Problémák mindig is lesznek, de úgy érzem, hogy a mostani középeurópai helyzet sokkal több lehetőséget nyújt arra, hogy a közöttünk meglévő vitás kérdéseket barátságosan, békésen, tárgyalások útján oldjuk meg, és végül, amikor a határon túli kisebbségekről beszélünk, tudjuk, hogy re ngeteg, még mindig rengeteg a probléma. Ugyanakkor, ha
