Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2891 figyelembe, akkor az európai uniós összehasonlításban már nem is százalékos, hanem hatványkitevős a le maradásunk. Ezek után mit szólhatunk az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény következő elvárásához, amely így szól: “…erősítse a vidék lakosságmegtartó képességét… A kormány szociálpolitikai megfontolásból a versenyszférától eltérő módszerekkel támog assa a kisegítő foglalkoztatást és jövedelemszerzést, valamint az önellátást szolgáló magángazdálkodást.” Nem csak az a baj, hogy 2003ban nem valósult meg ebből a törvényi követelményből semmi, sőt ehelyett a magyar vidék pusztulásáról szóló mutatókat tal álunk az anyagban. A legnagyobb baj az, hogy az elmúlt két évben a minisztérium egyes felső vezetői kimondottan a törvény ezen paragrafusa ellen beszéltek és intézkedtek. Emlékszünk mindnyájan az olyan tartalmú nyilatkozatokra, miszerint a mezőgazdaságnak nemhogy szociálpolitikai dimenziója nincs, de a mezőgazdasági termelők támogatására sincs szükség, hiszen egyedül a piacon kell a jövedelmet elérniük. A nyilatkozókat több dolog is megzavarhatta. Az egyik, hogy kenyerüket még sohasem keresték meg a piacról . A másik zavaró tényező az lehet, hogy ezt a mi törvényünkben szociálpolitikai megfontolásnak nevezett valamit helyenként másmás névvel illetik. Így az Európai Unióban újabban második pillér a neve. Az USAban meg végképp nem létezik önellátást szolgáló magángazdálkodás, viszont hazai termelésük javát a belső fogyasztásnak álcázott szociális élelmiszerjuttatáson keresztül vezetik le. (16.00) Nálunk viszont a hozzá nem értő nyilatkozatok óta sem önellátó termelés, sem pedig számottevő hazai termékfogyaszt ás nincs. Ismét a jelentésből idézek: “Radikálisan csökkent a saját termelésű fogyasztás. A csökkenési folyamat már évek óta tart. A volumenindex 2003. évi 78 százalékos mértéke azonban kiugróan alacsony. Mérséklődött a tej- és tojásfogyasztás. E két termé k fogyasztásának visszaesése is a saját termelésű fogyasztás csökkenéséhez kapcsolható, a saját termelésű fogyasztás ugyanis bizonyos mértékben kényszerfogyasztás.” Az idézet végén annyi saját megállapítást talán tehetünk, hogy 2003ban a vidék lakosságmeg tartó képessége tekintetében sem teljesült a törvényi előírás. A vidék lakosságmegtartó képességének tárgyalása kapcsán feltétlenül szólni kell az ezzel szoros összefüggésben lévő kormányzati földbirtokpolitikáról, pontosabban szólva a 2002. évi földbirto kpolitika szemléletváltásáról, amely szemléletváltás torzító hatása a 2003. évben már éreztette hatását. A jelentés ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: “Az elmúlt időszakban a tulajdoni kérdéssel szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.” Ez a szemléletváltás két végzetes problémát hozott a rendszerbe, amely már 2003ban tetten érhető. Az egyik, hogy a törvényben is megfogalmazott tulajdonoserősítő szemléletet gyengítette, sőt hátráltatta - gondoljunk az osztatlantulajdonmegosztási kérelmek negligálására - a bérleti rendszer egyoldalú preferálása mellett. A másik végzetes következmény, hogy a mezőgazdaságból élő, helyben lakó agrárréteggel szemben agrárágazaton kívüli, szakképzetlen, bérleménytől távol lakó vállalkozókat szabadított a magyar vidékre, akik a vidéken élő emberek elől nemcsak elvették a földet, de monokultúrás, igénytelen gazdálkodásuk még munkahelyet sem biztosított a vidéki lakosság számára. Ez a földbirtokpolitika természetesen ellentétes a multifunkciona litásra épülő, a vidék lakosságmegtartását támogató európai uniós szemlélettel. A most beterjesztett agrárjelentésben már vannak utaló jelek a szocialista kormány földbirtokpolitikájának negatív következményeire. Felfedezhető az ország adottságaitól idege n földrajzi övezeti termelési struktúra kialakulása, amely termelési modell sem nem piacérzékeny, sem pedig a kiváló magyar talaj- és éghajlati viszonyokhoz nem illeszkedő és szakmailag sem igényes.
