Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2892 2003ban a gabonaféléknek a szántóterületen belüli aránya 69 százalékos volt. Az Unióban ugyanez évben ezzel szemben az olajos és fehérjenövények területe 15, illetve 9 százalékkal növekedett. Valószínűsíthetően ezzel a birtokstruktúrával és övezeti termesztéssel függ össze az állattenyésztési ágazatok egyébként indokolatlan zsugorodása is. A szarvasmarhaállomány egy év leforgása alatt 4 százalékkal, a sertésállomány 3,4 százalékkal lett kevesebb. Ráadásul a sertésállományon belül szinte kizárólagosan az anyakocaállomány csökkenését kell értenünk, ugyanis az an yakocaállomány egy év alatt 54 ezerrel, 14,2 százalékkal csökkent. A tehéntejtermelés a tehénállomány csökkenése következtében 5 százalékkal maradt el a 2002. évitől. A kibontakozó agrárválság tüneteit jelzi, hogy az állati termékek értékesítésében legnag yobb súllyal szereplő tehéntej felvásárlása nagyobb mértékben esett vissza, mint a termelésé. Mindeközben az Unióban az állati eredetű termékek közül a tej- és húskibocsátás évről évre egy milliliterrel, illetve egy milligrammal sem csökken. Ez a szinte mi nden agrárágazatot érintő termelési visszaesés és az Unió agrárstratégiájával ellentétes hazai folyamatok azt a 2003. évet jellemzik, amely utolsó felkészülési év mulasztásai már pótolhatatlanok. Ilyen pótolhatatlan veszteség az ültetvénybővítő telepítés u tolsó évének nem kellő kihasználása. Ültetvénytelepítésre 2003ban a 2002. évi támogatásoknak csupán 80 százalékát fordították. Még ma az agrárjelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozattervezet is utal eme elszalasztott lehetőségre. Idézem: “A ma gyar mezőgazdaság pótlólagos tőkeinvesztícióra szorul, amely kizárólag ágazati támogatásból nem pótolható, egyéb források bevonására van szükség ahhoz, hogy az ágazat jövedelemtermelő képessége javuljon.” A felkészülés utolsó évében, akárcsak a megelőző év ben, a mezőgazdasági termelői árindex növekedése elmaradt a mezőgazdasági ráfordítási árindex növekedésétől, vagyis az agrárolló tovább romlott. Pedig az agrárolló évenként érzékelhető mértékű záródását is előírja az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törv ény. Azaz 2003ban a törvény ezen paragrafusa sem teljesült. Talán még egy teljesülési elvárását vizsgáljuk meg a törvénynek. Idézem: “Elsősorban hazai termékekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben legyen kielégíthető a lakosság élelmiszerkereslete.” Mint tudjuk, az élelmiszerimport legnagyobb beszállítói és terjesztői az áruházláncok, üzletláncok. A magyarországi helyzetről a jelentés ezt írja: “Az élelmiszerforgalom egyre nagyobb hányada koncentrálódik a nagy üzletláncoknál. A forgalmi adatok alapjá n az első öt cég együttesen a 2002. évi összes forgalom 63,5 százalékát adta. Ezzel a hazai élelmiszerkereskedelem koncentrációs hányada már jelentősen meghaladta az Unió átlagát.” Ehhez az idézethez, úgy érzem, nem szükséges semmiféle kommentár. Mint aho gy az alábbi megállapításhoz sem: “A cereáliák fogyasztása azonban magasabb a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásokban. Ennek oka: a cereáliák közé tartozik a rizs, a tésztafélék, valamint a kenyér, amelyek alacsonyabb jövedelműek tápanyagszükségle tének kielégítését viszonylag olcsón teszik lehetővé.” Azt már én teszem hozzá az idézethez, hogy a tejfogyasztás Magyarországon egy év alatt 13 literrel csökkent, és ismét évi 200 liter alá esett, 193 liter/évre. Hozzászólásom végén szeretném hangsúlyozni , hogy a 2003. év agrárgazdasági helyzetének kritikáját nem én fogalmaztam meg, hanem a beterjesztett jelentés tárgyilagos előkészítői, hiszen hallották, mindvégig a törvényből és a jelentésből idéztem. Nem tértem ki az egyes szektorok közötti különbségek elemzésére sem, hiszen 2003ban akkora nagyságrendű problémák jelentkeztek már az ágazatban, amelyek termelési szektortól függetlenül szinte mindenkit sújtottak. Kormánypárti képviselőtársam, dr. Kis Zoltán a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban úgy fogalm azott: “Két olyan mutatót kaptunk, ami nem hatékony, intenzívebbé váló mezőgazdaságot, hanem egy stagnáló vagy bizonyos területeken épphogy éldegélő ágazatot jellemez.” Igaza van Kis Zoltánnak, hiszen az ő megállapítását igazolják az agrárbeszámoló lesújtó tényadatai is.
