Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2890 Az energiaprogram ról pedig - hogy ne kelljen szót kérni - nagyon szeretnénk, amiről Gőgös képviselő úr szólt, igen, mi tudomásul vesszük, hogy az előző kormány időszakában volt ilyen program, de abból sem valósult meg semmi sem. Ha összefogunk, ketten többre jutunk. Köszön öm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most, hogy a televíziónézőktől elbúcsúztunk, folytatjuk az előre bejelentett felszólalók sorát. Elsőként megadom a szót Kékkői Zoltán József képviselő úrnak, Fidesz. KÉKKŐ I ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az évenkénti agrárjelentések immár hatéves sorozatában az előttünk fekvő, 2003. évről szóló agrárjelentésnek kiemelt jelentősé ge van, hiszen az EUtagságunkat megelőző év adataival, kimutatásaival szembesültünk. Ezzel az agrárjelentéssel egy korszak zárul le, az uniós felkészülés korszaka. Ezzel az agrárjelentéssel, az éves agrárjelentés benyújtásának kötelezettségét is elrendelő , az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény legfontosabb feladatul tűzte ki, hogy “elősegítse az Európai Unióhoz való csatlakozásra a felkészülést”. Ezért az agrárjelentés megtárgyalásakor akkor járunk el leghelyesebben, ha a törvény követelm ényeivel vetjük össze a 2003. évi teljesítést. Ugyanis ez a törvény adja meg a mindenkori agrárkormányzat számára a teljesítendő feladatokat, sőt a jelentés készítői számára is ez a törvény szolgál formai és tartalmi útmutatóul. Vegyük sorra tehát ezeket a törvényi követelményeket és a feladatok 2003. évi teljesülését! Kezdjük a mai magyar társadalom legégetőbb gondjával, a foglalkoztatással, ami a törvényben így szerepel: “segítse a mezőgazdasági foglalkoztatást”. A már 2002ben is csökkenő mezőgazdasági f oglalkoztatottak száma 2003ban 26 ezer fővel, 11 százalékkal tovább csökkent. Ilyen mérvű drasztikus csökkenésre a '90es évek eleje óta még nem volt példa. Ráadásul a csökkenés szerkezete további ágazati válságtünetekre mutat rá. Az elmúlt két évben jele ntős mértékben csökkenő egyéni gazdaságokkal kapcsolatban megállapítja az agrárjelentés: “Az elmúlt három évet a 35 év alatti egyéni gazdálkodók arányának csökkenése és az 55 év felettiek arányának növekedése jellemezte.” Pedig a törvény szó szerint azt ír ja elő: “különösen pedig a mezőgazdasági tevékenységet élethivatásnak választó fiatal gazdák gazdaságilag erősödjenek és versenyképessé válhassanak.” Ráadásul tovább ront a helyzeten az a tény, hogy a gazdálkodók elöregedése a férfi gazdálkodóknál erőtelje sebb, jóllehet nem egy tipikusan elnőiesedő ágazatról van szó a mezőgazdaság esetében. Ezekből a tragikus mutatószámokból a konklúziót nem én szeretném levonni, hanem a jelentésből idézek. “Ki kell emelni, hogy az EU déli tagországaihoz és az útitárs csatl akozó országokhoz képest nincsenek sokan a magyar mezőgazdaságban. Sőt, az egy főfoglalkozásúra jutó mezőgazdasági terület nálunk 26 hektár, míg az EUátlag 21 hektár.” Hogy az ágazatban mégis foglalkoztatáscsökkenés és az egyéni vállalkozók számának csökk enése következett be, annak oka az ágazat eltartóképességében keresendő, amely ágazati eltartóképesség a beruházások ellenére tovább csökkent 2003ban. Pedig mit ír elő a zsinórmértékül szolgáló agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény? “Hozzájáruljon a mezőgazdasági termelők életszínvonala javításához, jövedelemszerzési lehetőségeinek a társadalmi átlaghoz való közelítéséhez...” Nos, a mezőgazdasági termelők 2003ban továbbra is a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva 30 százalékkal kevesebb jövedelemmel rendelkeznek. És amennyiben a hazai átlagjövedelemnél egy nemzetközileg objektívebb fajlagos mutatót, az egy hektárra vetített átlagos jövedelmet vesszük
