Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Az MDF képviselőcsoportját érintő bejelentések: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2811 Mindezt csak azért szerettem volna mondani, mert akkor még természetesen nem jutottunk el a vitának egy olyan fokára, hogy a magyar állampolgárokat alanyi jogon megillető jogok milyen módon terhelik az állami költségvetést. Éppen ezért világos az, hogy a becsület nemcsak ott kezdődik, hogy rányomunk valakire egy bélyeget, hogy ha velünk szavaz, akkor becsületes, ha ellenünk szavaz - vagy fordítva , akkor nem becsületes, hanem ott is, hogy van egyfajta b ecsület, amit még a politikusoknak is magukra nézve kötelezően el kéne fogadni, hogy azért olyan nyilvánvalóan nem szabad a tények ellenkezőjét állítani. Lehet azt mondani, persze, hogy a politikába sok minden belefér, azt gondolom azonban, hogy más embere k életével játszani, más emberek sorsával játszani felelőtlen módon - ha úgy tetszik, nem becsületes módon - már nem fér bele a demokráciába. Éppen ezért azt gondolom, hogy az ön által említett gondolat - hogy tudniillik térjünk vissza valahol a demokrácia világába - nemcsak azért támogatandó, mert egyes emberekre, felelős politikusokra nézvést is tartalmaz egyfajta felszólítást, hanem azért, mert ennek a kérdéskörnek az egész argumentációja, egész vitája arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet eltekinte ni azoktól a tényektől, amelyek mind a határon túli magyarok, mind pedig az itthon élő magyarok szempontjából meghatározóak életük további sorsa tekintetében. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az elhangzott mondatokból egy dolog mindenképpen kivilá glik. Nevezetesen, persze lehet és néha kell is egy álláspontot megváltoztatni, ha az tarthatatlan - láttunk erre kitűnő példát a tegnapi nap folyamán: ugye, egy hét alatt megváltozott a honvédelmi törvénnyel és az alkotmánnyal kapcsolatos, egyébként telje sen becsületes korábbi álláspontja a Fidesznek, és most egy más álláspontot fogadtak el, ami egyébként egy héttel korábban még nem becsületesnek tűnt. Ezért ezeket a stigmákat valószínűleg nem célszerű alkalmazni, mert meglehetősen visszahullanak mindazok fejére, akik ezt hirdetik. Ebben azt ügyben azonban van még egy probléma. Nevezetesen a kettős állampolgárság kérdésében. Ön említette az Alandszigeteket, ami egy kis sziget, és az első világháborút követően rendeződött a státusa, majd a második világhábo rút követően megerősödött. Nos, egy dolog, hogy ott milyen állampolgárok élnek - egyébként döntő többségükben finn állampolgárok , de nem ez a legfontosabb dolog: az egy autonóm terület. Annak a szigetnek a státusa, a pozitív példája a kisebbségi létnek é ppen autonómiájában van, de egy olyan autonómiában, amely a többség és a kisebbség megállapodásán, nem pedig finnek és svédek közötti elharapódzott, háborúszerű konfliktus eredményeképpen jött létre. Ez az, ami lehetőséget ad az ottani emberek számára egy olyan életforma kialakítására, amilyet ők maguk maguknak választottak. És ezt mindenki elfogadta. Ha ebbe az irányba mennénk, akkor valószínűleg nem a becsület alapkérdéseiről kéne vitatkozni a jövőben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok p adsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kósa Lajos frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz: “Debrecen jó gazdája a rábízott vállalkozási vagyonnak” címmel. A képviselő urat illeti a szó. KÓSA LAJOS (Fidesz) : E lnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mostanában sokat lehet arról hallani, hogy a magántulajdonban lévő vállalkozói vagyon jó kezekben van, mert a magántulajdonos a jó tulajdonos, miközben a közösségi tulajdon, a közösségi kezekben lévő vállal kozói vagyon rossz kezekben van, mert a közösség rossz tulajdonos. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány érdekességre utalni. Nemrégiben elkészítette a Munkaügyi Minisztérium, a Figyelő nevű gazdasági hetilap és a Hewitt Consulting nevű amerikai cég a legjob b munkahelyek listáját a magyar gazdaságban. Több mint 100 vállalatot mértek fel, több mint 20 ezer dolgozót kérdeztek meg nagyon részletesen. A zömük magánvállalat volt, de volt köztük állami mamutvállalat is, és az eredmény meglepő, és még eddig nem volt rá példa.
