Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Az MDF képviselőcsoportját érintő bejelentések: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2810 ez a típusú politikája sajnos akkor elkezdődött. Sokan fölemeltük a szavunkat akkor ez ellen, és elmondtuk az t, hogy ez nem demokrata álláspont. (9.30) Nem „jó magyarság” kérdése megszavazni egy kormányprogramot. Jó magyar az, aki vitatkozik a parlamentben, és álláspontja van. Jó magyar az is, aki támogatja, és jó magyar az is, aki ellenzi, mert ez a dolga. Azért vagyunk demokraták, azért tiszteljük az országunkat, mert vitatkozunk egymással, mert azt gondoljuk, hogy a vita által megy előbbre. Aztán folytatódott - emlékszünk rá - 2002ben a választási kampányban a március 15ei ünnepségek kapcsán a kokárdakitűzéss el: hogyan tesszük az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket a rossz ízű és színvonaltalan pártviták tárgyává, ahol az a magyar ember, aki egy bizonyos irányba szavaz, és kiteszi a kokárdát, utána is hordja; a másik, aki más irányba szavaz, az nem is teheti ki a kokárdát című vita. Sajnos ugyanez a kérdéskör: jó magyarunk vagyunk, becsületesek vagyunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mi sokan becsületes magyarok vagyunk, és nemmel fogunk szavazni ezen a népszavazáson, és nagyon sok becsületes m agyar ember el fog menni, és nemet fog mondani. És nem azért, mert ez becsület és nem becsület kérdése, hanem azért, mert van köztünk egy politikai vita. Mert mi azt gondoljuk, hogy ezen a népszavazáson - többek között a kettős állampolgárságról - nemmel k ell szavaznunk. Azért kell nemmel szavaznunk többek között, mert a kettős állampolgárságnak ez a típusú felvetése ellentétes a nemzetközi gyakorlattal - mindannyian tudjuk , mert általában a nemzetközi gyakorlat nem az etnikai hovatartozáshoz köti az álla mpolgárságot, hanem egy állam korlátai között képzeli el általában az állampolgárság megvalósítását. Megjegyzem - szemben a közhelyekkel , sem a franciák, sem az olaszok, sem a németek nem teszik alanyi jogon választhatóvá és elfogadhatóvá a kettős államp olgárságot. Ahol egyébként sikeres kisebbségi emancipációról beszélünk - ilyen DélTirol például vagy az úgynevezett Alandszigetek környéke , nem a kettős állampolgárság hozta meg a sikert, képviselőtársaim, hanem az emancipáció és az integráció. Vagyis a többségi nemzetnek egy értelmes felismerése és a kisebbségek jogaiért való küzdelem. Nekünk is ilyen módon kell elősegíteni a határon túli magyarok boldogulását. Világossá kell tennünk azt is, hogy ez minden párt számára fontos szempont, mindannyiunknak nagyon lényeges az, hogy a határon túli magyarok saját, szabad akaratuk alapján dönthessenek. De ez nem becsület kérdése. Arra kérem a volt miniszterelnök urat, gondolja át az álláspontját, és térjen vissza a demokraták táborába. Köszönöm a figyelmüket. (T aps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. A kormány nevében szólni kíván Bársony András államtitkár úr. Megadom a szót. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, érdekes súlya van a szavaknak? Mindenekelőtt az ön által idézett mondat után következett még egy, ha nem is talán következőként, de abban a beszédben, hogy mindez az adófizetőknek egy megveszekedett petákjukba sem fog kerülni. Azt gond olom, hogy ha visszatekintünk például a magyarigazolványok kiadásának körülményeire, amiből már az előbb említettem, hogy hány százezer van forgalomban, és gondolom, senki nem tekinti riogatásnak, ha azt mondom, hogy ha ennyien kértek magyarigazolványt, ak kor esetlegesen az állampolgárság iránt is legalább ennyi ember fogékony lesz, azaz legalább ennyi útlevelet ki kéne majd állítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fájni fog?) Nos, emlékezzenek vissza, hogy a költségvetésben milyen viták előzték meg, hogy hány milliárd forintot különít el az Orbánkormány, majd később a Medgyessykormány, hogy ezt az iratmennyiséget például elő tudja állítani és eljuttassa az illetékesekhez. Ha semmi más nem kerülne egy fillérbe sem, megjegyzem, az is tízmilliárdos nagyságr end volna, kiindulva a költségvetés akkori számaiból.
