Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2741 felhalmozott szakmai tapasztalat és a jó minőségű, igényes kiadványok révén ez a cég széles körű elismertséget szerzett, és úgy gondoljuk, ez a cég nemzeti kincs. Tevékenysége a magyar oktatás számára alapvető közszolgálat. Ez az eddig állami tulajdonban lévő, az állam számára nyereséget termelő, stratégiai fontosságú vállalat a jó gazdasági eredmények ellenére - hiszen állja a versenyt a többi kiadóval szemben - privatizáció előtt áll. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Tankönyvkiadó jól működik, hasznot hoz, színvonalas tevékenységet végez. Nincs érv az eladás mellett! Két évvel ezelőtt az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságában ülő kormánypárti képviselők is egyetértettek ezzel, és akkor támogatták azokat a módosító javaslatokat, melyek kivették volna a Nemzeti Tankönyvkiadót - valamint a Cartographia Vállalatot is - a privatizációra szánt cégek közül. Napjainkban azonban gőzerővel zajlik a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja. A pályázók között találunk nagy multinacionális céget és nemzeti tankönyvkiadót - például a lengyel nemzeti tankönyvkiadót - egyaránt; bár a hírek szerint nem ők a legnagyobb esélyesek, hanem a Láng Rt. pályázik a legnagyobb eséllyel, amelynek Gyurcsány Ferenc üzlettársa, Erdős Ákos a tulajdonosa. Úgy gondoljuk, hogy a nemzet tankönyvkiadóját nem szabad eladni sem angol, sem német, sem lengyel tulajdonba, mert az a veszély fenyeget, hogy a nem zeti jellegű tankönyvek helyett úgymond instant tankönyvek születhetnek. (17.50) A kormánypárti képviselők gyakran hangoztatják azt, hogy privatizáció esetén nem kell tartani a tankönyvek drasztikus áremelkedésétől, hiszen azt a tankönyvpiac rendjéről szól ó törvény szabályozza. Ezt mi tudjuk jól, hiszen ezt a törvényt mi hoztuk akkor, amikor ezt önök nem fogadták el. Úgy gondoljuk, az árak emelkedésének két dolog szabhat gátat, az egyik a meglevő tankönyvtörvény, a másik pedig a kiadó tulajdonlása. Miért ne tarthatnánk mindkét eszközt saját kezünkben? Tisztelt Ház! A Nemzeti Tankönyvkiadó tulajdonlásának kérdése fontos közügy, melyről vagy az Országgyűlésnek kell határozni, vagy a már bejelentett népszavazási kezdeményezés alapján kell dönteni sorsáról. Miut án a magánosítás már folyamatban van, ezért az érdemi döntés megszületéséig indokolt az eljárás haladéktalan leállítása. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy javaslatunkat fontolják meg, és vegyék tárgysorozatba a határozati javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne élni valaki a frakciók, valamint a független képviselők közül a felszólalás lehetőségével két percben. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő ú rnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én őszintén szerettem volna, ha a Ház ezt az indítványt tárgysorozatba veszi. Annyira kilóg ugyanis alóla a lóláb, hogy hálás feladat lenne az ország nyilvánossága előtt ízekre s zedni. Lássunk négy ellenérvet csak jelzésként! 1. Nem igaz, hogy erről a kérdésről az Országgyűlésnek határoznia kellene, határozott már régebben, azóta semmilyen új körülmény nem merült fel, amely új határozatot indokolna. 2. A kiadó nehezen állja a piac i versenyt, piaci részesedése folyamatosan szorul vissza. Évi 1,4 milliárdot költ például nyomdára, tisztelet- és jogdíjakra, a saját apparátusára pedig 1,2 milliárdot. E bürokratikus vízfej leépítéséhez fejlesztésekre lenne szükség, a fejlesztésekhez pedi g tőkére, éppen ezt biztosíthatná a részletes privatizáció. 3. Pokorni úr a minap egy interjúban azt mondta, minisztersége idején azért rendelt meg egy tankönyvet egy másik kiadónál, mert körültekintően kellett bánnia az adófizetők pénzével - ez így
