Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
2472 gyakorlatát, de szeretném az ön figyelmébe ajánlani: ha ezt összevetjük az előző szocialis taszabad demokrata kormány működésével, amely időszakában 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, akkor talán egyetért velem, hogy az az időszak, amikor pedig 16 százalékkal nőtt a vásárlóérték, mégiscsak kedvező volt a nyugdíjasok számára. Már pedig ez történt, 1995 és 1996 folyamán a magasabb infláció miatt a nyugdíjasok nyugdíjának a reálértéke jelentősen csökkent. Mi azt tudtuk ígérni, hogy négy év alatt visszaadjuk azt, amit a Hornkormány elvett a nyugdíjasoktól. Ezt sikerült teljesíteni, s őt, ehhez képest még pluszt is kaptak a nyugdíjasok. Amiről ön beszél, és amiről sajnos nem beszél, az a 20032004es időszak. Ha megnézi, hogy egy nyugdíjas fogyasztói kosárban a különböző termékek, szolgáltatások, az energiaár, élelmiszerár, gyógyszerára k hogyan változtak, akkor talán egyetért velem, hogy minél kisebb a nyugdíja egyegy nyugdíjasnak, annál inkább vesztese volt ennek az elmúlt két esztendőnek. 6,3 százalékkal nőtt januárban a nyugdíj, ehhez képest az elmúlt hónapokban 7 százalék fölötti in fláció volt. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Elnök úr, közben itt polémia folyik mellettem. Engem nem zavar - ha önt sem zavarja, akkor folytatnám a hozzászólásomat. Tehát azt gondolom, hogy ebből a szempontból sokkal jobban és sokkal óvatosabban kellen e eljárnia a kormányoldalnak, mert most az elmúlt két év a nyugdíjasok számára veszteséget és nem nyereséget hozott, a nyugdíjuk vásárlóértéke csökkent, kedves képviselő asszony. Azt gondolom tehát, hogy ebből a szempontból az előző kormány szemére nincs m it vetniük, különösen nem akkor, amikor a svájci indexálásnak megfelelően nemcsak ki lett egészítve a nyugdíj az inflációhoz képest, hanem még kamatos kamattal is lett a nyugdíjasok számára odaadva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK ( dr. Világosi Gábor) : Most az előre bejelentett felszólalókkal folytatjuk az általános vitát. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Minisztere lnök Úr! Aki szerénység nélkül beszél, vagyis ígérget, az a megvalósítás terhét ugyancsak nehéznek fogja találni. Konfucius ezen gondolataival kezdeném mondanivalómat, mégpedig a 2005. évi költségvetés fényében. És fel is tehetnénk azt a kérdést, hogy mily en jövő vár ránk, a családokra, de nézzük, milyen választ ad erre a 2005. évi költségvetés. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Balatonőszödön kifejtette, hogy az állam nem vállalhatja tovább mindazokat a szociális intézkedé seket, amelyek a jóléti államokat jellemezték. Azt az elképzelését is kifejtette a miniszterelnök úr, hogy az állam nem vállalhatja át az egyének felelősségét. Kijelentését a 2005. évi költségvetés teljes mértékben tükrözi, hiszen az állam egyre több felad at mögül kihátrál; kihátrál, és nem biztosítja a feladat ellátásához szükséges forrásokat. A miniszterelnök úr az állam szerepét abban látja, hogy az embereket, a családokat alkalmassá kell tenni arra, hogy megállják a helyüket a versenyben. Ezzel a célkit űzéssel egyet is lehetne érteni - de hol vannak elrejtve a költségvetésben azok a források, amelyekkel e célkitűzés megvalósíthatóvá válik? Nem tudom, a miniszterelnök úr ismerie azokat a családkutatásokat, amelyek szemléletesen bizonyítják, hogy a rendsz erváltás következményeihez az alacsonyabb képzettségű munkás- és középosztályba tartozók nagyon nehezen tudnak alkalmazkodni. Ők jelentik azt a veszélyeztetett réteget, melyet életviteli képzésekkel, adópolitikával és a költségvetési támogatásokkal nagymér tékben segíteni kellene. A munkások és az alsó középosztályba tartozók családját óvni kellene attól, hogy a szülők munkanélkülivé váljanak, és a család a szegénységi szint alá süllyedjen. Az alsó középosztályba tartozó embereknek nem segélyt, hanem megfele lő munkajövedelmet kell biztosítani. Ennek ellenére a munkahelyek védelme helyett magas végkielégítési összegeket találunk a 2005. évi költségvetés tervezetében.
