Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP):
2456 iskolák esetében a kiegészítő normatíva jelentősen csökken. Már bizottsági ülésen is elmondtam, hogy 36 100 forintról 21 ezer forintra csökken a kistérségi társulásos iskolák kiegészítő normatívája. (16.00) Lehet ezen vitatkozni termés zetesen, de a polgármesterek mind azt jelezték felém, hogy már most a négytizenkettedet sem tudják biztosítani az önkormányzatok az intézményeknek erre az évre. Nem tudom, hogy mi lesz a következő évben. A választókörzetem településeinek polgármesterei köz ül többen megkerestek, és aggályaikat fogalmazták meg a költségvetési törvényjavaslatban foglaltakkal szemben. A bérfejlesztések 2005. évi kihatásának finanszírozásához a fedezet csak úgy van meg, ha a központi források mellett az önkormányzatok a saját be vételeiket is mozgósítják erre a célra. Szeretném megkérdezni, milyen saját bevételekről tud beszélni egy olyan önkormányzat, ahol körülbelül 40 százalékos a munkanélküliség. Azt hiszem, hogy semmilyenről nem tud beszámolni a polgármester. Ez az intézkedés tulajdonképpen minden önkormányzatot sújt. Elsősorban a kisközségeknél nem áll rendelkezésre a szükséges fedezet. Az iskolákat működtető önkormányzatok már eddig is meghúzták a nadrágszíjukat; több helyen összevonták az 12., a 34., valamint az 56. oszt ályokat, csak a 7. és a 8. osztályban tanítanak bontottan. Az a település, amelyik nem tudja fenntartani óvodáját, iskoláját, rövid időn belül elnéptelenedik, ez a folyamat pedig senkinek sem jó. A költségvetési megszorítások és ezek nyomán a szociális tör vény takarékosságra irányuló módosításai olyan mértékűek, hogy súlyosan veszélyeztetik a kormányzat által központi jelentőségűnek tekintett, EUkötelezettségként is vállalt, szegénység és kirekesztés elleni küzdelmet. Ha még van időm, a továbbiakban néhány ilyen elemet szeretnék szóvá tenni; látom, hogy nem sok van sajnos. A szociális törvény és a költségvetés egybevetéséből az tűnik ki, hogy a pénzbeni és intézményi szociális ellátásokra fordított költségvetési összegek egy része a tervezett inflációt is a lig követi, vagy annál alacsonyabb mértékben emelkedik: a családi pótlékok és a gyermekeknek járó juttatások 6 százalék, a szociális és jóléti intézményi szolgáltatások 3 százalék. Szeretném még megemlíteni, hogy a közmunka normája 3700 forintot tenne ki, ami még az árindexet sem követi. A normatív támogatások változtatása ellehetetleníti a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok működését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Közbeszólás: Lejárt az idő!) Igen, látom, hogy sa jnos lejárt az időm. A jogszabályokból és az indoklásaikból hiányoznak azok az elemek, összehasonlító adatok, amelyek áttekinthetővé tennék ezeket a változásokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzász ólásra megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, MSZP. CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Havonta 84 ezer forintot költünk a költségvetésből minden magyar állampolgár oktatási, szociális, egészségügyi ellátására, közigazgat ási és igazságügyi szolgáltatásra, a fejlődésünkhöz szükséges beruházások finanszírozására. Kimondva ez sok pénznek tűnik, de tudjuk, hogy nem elég, amikor száz és száz jogos igényt nem tudunk kielégíteni, vagy csak részben tudunk kielégíteni. Nagyon nehéz dönteni, mindig bennünk van a kétely, hogy vajon jól állapítottuke meg az igények kielégítésének sorrendjét. Nincs ez másképp az önkormányzatoknál sem, annál az intézménynél, ahol nap mint nap kerülünk az emberekkel közvetlen kapcsolatba. 27 700 forint h avonta az az összeg, amit az önkormányzatok a szolgáltatások biztosítására fordítanak. A forrás megteremtése a kormány és az önkormányzatok, igazságos elosztása a kormány, az önkormányzatok és az emberek közös feladata és felelőssége.
