Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2375 mondtam, hogy ez a legdrágább, kivéve azt az esetet, ha nem építünk semmit, mert az még ennél is drágább. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Végh László képvise lő úrnak, a Fideszből. VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz a költségvetési elemhez szeretnék hozzászólni, amit úgy hívnak, hogy a magántőke bevonása a közszférába, illetve az állami kötelező feladatok ellátásába. Egyé bként mondhatjuk azt, hogy ez egy használható technika, hiszen az Európai Unió országaiban ezt használják, mint ahogy államtitkár úrtól is hallottuk. Egyetlenegy nagy probléma van. Az a probléma - láttuk az M5ös autópályánál, látjuk a büntetésvégrehajtó intézetek felépítésénél , hogy ez a magyar társadalom számára rendkívül drága. Az a probléma, hogy a magyar polgárok ezt még nem tudják megfizetni. Az a probléma, hogy Magyarországon a minimálbér ötvenegynéhány ezer forint, nem fogja elérni a hatvanezret , míg ugyanez az európai uniós országokban, ahol közfeladatokat látnak el a magántőke bevonásával, körülbelül ötszörtízszer annyi. Abból meg lehet ezt finanszírozni, a magyar társadalom számára viszont ez nagyonnagyon drága. Az a fő probléma vele, hogy e zt most még nem tudjuk megfizetni. A magyar polgároknak ugyanúgy nő az adóterhe, mint az európai uniós polgároknak, csak nem mindegy, hogy 300 ezer forintra rakódik rá - most mondok egy számot - 50 ezer forint adó, illetve nem nő az 50 ezer forint 80 ezerr e. Ez az alapvető probléma. Ezért mondjuk azt, hogy ez túl drága megoldás. Az M5ös autópályánál mindenki láthatta, tapasztalhatta, hogy a magántőke bevonása az ilyen típusú feladatokba a magyar polgárok számára gyakorlatilag megfizethetetlen. Köszönöm szé pen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportjából. Önt illeti a szószék. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Ti sztelt Ház! Költségvetési expozéjának az elején, de lehet, hogy az első mondatok egyikében Draskovics Tibor azt mondta, hogy Magyarország jobban boldogul majd a következő esztendőben, és a kibontakozó vitában nyilvánvalóan a költségvetés kapcsán a kormány és az ellenzék másképp látja a dolgokat. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony vakfolttal illette az ellenzék szemléletmódját, látásmódját, mondván, nem vesszük észre, hogy kiesik a látóterünkből, hogy a gazdasági felzárkózást követően egy komoly társadalmi felzárkózás indul el a jövő évi költségvetés kapcsán az országban. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a társadalmi felzárkóztatás egyik alappillére a humán erőforrás állapota, hogy milyen módon változik az egészségügy állapota, milyen lehetőségeket kap maj d az egészségügy a következő évben, megtörike az a trend, amit - mondhatjuk - évtizedes örökségként hurcolunk magunkkal, és amit nagyon szemléletesen ír le az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének nem olyan rég közzétett tanulmánya, a mely alapvetően a gyógyszerfelhasználással és finanszírozással foglalkozik, de természetesen vizsgálja az egész egészségügy 19902000 közötti részét az 1970 után az Európai Unióhoz csatlakozott országokban, alapvetően az OECDországokban. Azt írja az Álla mi Számvevőszék, hogy az Európai Unióhoz 1970 után csatlakozott országok közül 19902000 között Görögországban 96,5 százalékkal, Írországban 151,3 százalékkal, Portugáliában 135,8 százalékkal, Spanyolországban pedig 91,4 százalékkal nőttek az egy főre jutó egészségügyi kiadások. Magyarországon ez a mutató 1992 és 2000 között 37,8 százalékkal nőtt; ami
