Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2376 még szembetűnőbb, hogy ugyancsak egy főre számítva a közkiadások mindössze 21,8 százalékkal emelkedtek. (10.00) Egyértelmű, hogy az OECDországok közül a legu tolsó helyen állunk. 2001ig taglalja a tanulmány ezeket az adatokat. Tudjuk, hogy azóta is a nemzeti össztermékből való részesedése az egészségügynek lényegében csökkent. Ennek fényében hogy néznek ki az egészségügyet érintő 2005. évi költségvetési adatok ? A bizottsági vita során is az emberben fölmerült, hogy vane egyáltalán értelme erről olyan sokat beszélni, hiszen ha a jegyzőkönyvet elolvassák, illetve akik ott voltak, tapasztalhatják, hogy bizony a Pénzügyminisztérium más sorokból beszélt, a jelen lé vő Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóhelyettese is más adatokat mondott. A Pénzügyminisztérium azt mondta, hogy a gyógyítómegelőző ellátások jövőre mintegy 6,1 százalékkal fognak nőni, tehát 39 milliárdot meghaladó lesz a növekedés; erre az OEP jelen lévő képviselője 7 százaléknál nagyobb növekedést jelentett be. Csak azért említem ezt, mert nagyon könnyen lehet itt a számokkal variálni; a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője azt még nem tudta, amit már az OEP főigazgatóhelyettese tudott, h ogy újabb 5 milliárdot zároltak a gyógyítómegelőző kasszáról, tehát ezzel a kiindulási alap csökkent, ebből adódik már önmagában a növekmény. Ebben a kormányzati ciklusban hozzászokhattunk, hogy ha valamilyen gond van a költségvetéssel, akkor zárolnak, és sajnos ez az egészségügyet sem hagyta érintetlenül. Sőt, a költségvetési törvényben már előre egy ilyen zárolási tendencia kódolva van az 51. §ban, amelyik azt mondja, hogy januárban eleve tartalékba kell helyezni a 0,3 százalékát az Ealapnak; 2 milliár dot némileg meghaladó összegről van szó. Az eddigi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy ez előbbutóbb el fog tűnni a költségvetésből. A másik, amit érdemes mindenféleképpen megvizsgálni, hogy ez a 39 milliárdos növekmény valóban növekménynek tekinthetőe, i lletve valóban 6,1 százalékose. A bizottsági ülésen nem tudtak erre konkrét választ adni, de hála istennek, van egy Állami Számvevőszékünk, amelyik nagyon precíz jelentést tett le az asztalra. Ebben olvashatjuk, a 129. oldalon, hogy az idei évben befogado tt kapacitások szintre hozására szolgáló többlet 8,6 milliárd forint. Ennek a megoszlása az alapellátás esetében 500 millió, a járóbetegellátásnál 531 millió, a fekvőbetegellátásnál 7,3 milliárd, és az irányított betegellátás esetében 251 millió. Ha ezt a növekményből kivesszük - mert ez tulajdonképpen pluszkapacitások kapcsán jön be a rendszerbe , akkor mintegy 4,1 százalékos növekedésről beszélhetünk. Ha elfogadjuk, bár az eddigi tapasztalatok alapján az inflációs prognózisai ennek a kormánynak - és mo st 2002től mondom, tehát nem osztom ketté a kormányzatot - nem nagyon szoktak bejönni, de ha bejön, és bízzunk benne, mert mindannyiunk érdeke az, hogy 4,5 százaléknál ne legyen magasabb jövőre az infláció, akkor sem éri el az infláció mértékét ez a növek edés, tehát megállapíthatjuk, hogy az idei évben is lényegében forráskivonás fog bekövetkezni az egészségügyet illetően. Pedig az egészségügyi intézményeink nagyon rossz állapotban vannak. Nem hiszem, hogy a kormány nincs ezzel tisztában. Nem hiszem, hogy nem tudják azt, hogy az a múlt év decemberében bevezetett volumenkorlátos finanszírozás milyen mozgásokat indított el az egészségügyi intézményeken belül, amelyek sajnos megint nem szakmai alapon történnek, hanem kizárólag a túlélésre apellálnak, és kizáró lag csak finanszírozási alapon vizsgálják az egész kérdést. Az egészségügyi bizottság már tárgyalt arról a vizsgálatról, amelyet a Kórházszövetség végzett a tagkórházainak körében, hogy ez a finanszírozási rendszer, ami ma az egészségügyet érinti, milyen h atással volt az intézményekre, és az első félévet vizsgálta csak. Ez azért lényeges, mert a három hónapos finanszírozási csúszás miatt ez a bajoknak még csak a kezdete, a fő problémákat az év hátralévő részére, tehát a második félévre prognosztizálták az é rintettek.
