Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2363 maga is, mint úgynevezett bonyolító beruházó. Ha nem akar rajta nyerészkedni, nem akar lopni, csak üzemelteti, akk or is 0,5 százalékkal drágítja a beruházás költségeit: 2,53 százalék. Ez azt jelenti, hogy évente 3 ezer millió forintot, 3 milliárd forintot dobunk ki az ablakon, mert ilyen kerülő úton, és nem a költségvetésben, ellenőrzött, átlátható módon, közbeszerzé ssel kívánjuk ezt végrehajtani. Ez évente ennyi. A húsz évre számolva, csak jelenértéken ez a látszat, ez a rossz útmeghatározás 60 milliárd forintos pénzkidobáshoz vezet; húsz év alatt, nem névértéken, hanem jelenértéken számolva. Nem tudok olyan okot, am i miatt 60 milliárd forintot ki lehet dobni húsz év alatt. A harmadik probléma: ez a pénzügyi konstrukció bizonytalan, hiszen azon az alapon áll, hogy majd az egyetemek kigazdálkodják a beruházás forrásait, legalábbis felében a törlesztőrészleteket ők fogj ák teljesíteni. Egykét kivételtől eltekintve - ilyenek: a zenei képzés, a Zeneakadémia, a külföldieknek folytatott orvosi képzés, a külföldieknek folytatott műszaki képzés és a külföldieknek folytatott közgazdasági képzés , ettől a négy kivételtől elteki ntve nem ismerünk Magyarországon olyan oktatási tevékenységet, mely képes lenne saját beruházási költségét kitermelni. Nincs ilyen; az oktatás ilyen szempontból, direkt módon nem rentábilis. Sokkal áttételesebb, társadalmi rentabilitása van. Azaz ezek a be ruházások 2006ban, 2007ben bedőlnek. A ma is filléres gondokkal küszködő egyetemek, főiskolák nem tudják a törlesztőrészlet 50 százalékát kifizetni! Mi a következménye ennek? Államadósságnak minősül minden olyan adósság, amelynek több mint 50 százalékát a kormány törleszti. Ezeknél az adósságoknál az oktatásban nem kevés pénzről: 165 milliárd forintról van szó; a börtönöknél durván - mennyi lehet, államtitkár úr? - olyan 30 milliárd forintos beruházás a három tervezett börtön; a sportminisztériumnál 52 mi lliárd forint, a kulturális tárcánál szintén 3040 milliárd forint - tehát igen jelentős teherről van szó. Ezek a PPPprogramok, ha ilyen lábakon állnak, két éven belül direkt módon és nyilvánvalóan az államadósságot növelő tényezőként jelennek meg. Ez az a pont, amire az Állami Számvevőszék a jelentésében nagyon világosan és nagyon határozottan fölhívja a figyelmet. Elfelejtheti Magyarország a hétköznapi Európát, elfelejtheti az euró bevezetését, és az ezzel járó egyéb gondokat elszenvedheti, ami az ország hitelképességének, gazdasági versenyképességének a radikális visszasorolásával jár. Ezt a kockázatot nem lehet és nem szabad vállalni. Építeni kell, egyetemet, kollégiumot, könyvtárat. Közpénzből kell építeni, mert az olcsóbb, mert az átláthatóbb, mert az nem éli fel a jövőt, mert nem odázza el úgymond a hétköznapi Európa bevezetését, és nem jelent bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot a gyerekeink számára húsz év múlva. A másik nagy gondot én ebben látom a felsőoktatás területén. Összegezve: ha ez a k ét kardinális pont, a közoktatásban a kisiskolák, az egyházi iskolák, a művészetet tanuló gyerekek és a kollégisták büntetése benne marad a költségvetésben, akkor nem tudjuk támogatni. Ha a felsőoktatás területén a kormány nem közpénzből kíván építkezni, h anem megkerülő módon, úgynevezett PPPprogram keretében, akkor nem tudjuk támogatni. Sok részletkérdést vitatunk, de ez a két meghatározó pont. Kérem, hogy mérlegeljék ezt. Jó munkát kívánok önöknek! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ib olya) : Köszönöm a felszólalást. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársam! Mint minden költségvetésnek, ennek az előttünk lévőnek is vannak erényei és vannak hibái, és a mi feladatunk nyilván az, hogy az erényeit megtartva és elismerve, próbáljunk a lehetőségek határain belül segíteni a hibákon, vagy legalábbis csökkenteni azok súlyát. Jó ebben a költségvetésben, hogy az alapját képező gazdasági prog nózis reálisnak és elfogadhatónak tűnik. Főbb számai valósak, és összhangban állnak a tavasszal készített konvergenciaprogram aktualizált, korrigált számaival. Mert reálisnak tűnik, hogy jövőre 4 százalékos
